Irodalmi Szemle, 1962

1962/3 - FIGYELŐ - Rácz Olivér: Norbert Frýd: Élők doboza

menetiránnyal ellenkező fordulatban is érvényesek: a jól időzített feljelentések és jól irányított besúgások az SS-hatalmasságok nyakáról is lesodorhatják a rangjelzéseket, és helyükbe varrhatják a zöld „vinkliket“, pontosan betartva a fasizmus bűvös trigonometriáját, a kör háromszögesítését és — az egymásra varrt vinklik boszorkány-varázslatával — a kör hatszögesítését.

Létezik azonban ebben a rettegő borzalommal telített világban egy másik világ is: azoké az embereké, akik az SS-Rapportführer kábel- korbácsa, a kápók görcsös husángjai és a „prominensek“ állkapcsokat zúzó ökölcsapásai ellenére sem félnek, mert az erkölcsi bátorság erősebb, mint a testi félelem, erősebb mint korbács, ököl és csodafegyverek. Ez az a világ, amely elvtársakká kovácsolja a sorstársakat, bátrakká ötvözi a gyávákat, erősekké a gyengéket és hősökké az ingadozókat. Olyan hősökké, amilyen Zdenék lett, Norbert Frýd regényének egyik főhőse, a fiatal cseh értelmiségi, vagy Diego, a spanyol kommunista, Fredo, a görög partizán, és az orvosok, a csodálatos életmentők, a hősök hősei, akik műszerek és gyógyszerek nélkül, a puszta kezükkel, a puszta akaratukkal ezreket rángattak, vonszoltak vissza a halál küszöbéről, a gázkamrák és a hullaégető kemencék torkából. A cseh Brada, a magyar Simi bácsi, a román Antonescu és mind az orvosok, akik csikós rab-rongyaikban, lesoványodott, kopaszra nyírt halálfejükkel így harcoltak a betegek életéért:

„Nincs más megoldás. Az állkapocs két végébe lyukat fúrsz, átfűzöd rajta a drótot és összekötöd. Mégpedig ma, mielőtt még jobban elgyengül a beteg.

A fogorvos úgy csóválta meg a fejét, mint aki jól szórakozik. Aztán észrevette a borbély kimeresztett szemét: Jenkele végtelen borzalommal figyelte őt.

— Ugye, te sem érted ezt, Jenkele? — mondta nevetve. — Élő ember arcát felvágni narkózis nélkül, átfúrni a csontjait, összedrótozni, mint egy fazék fülét — és mindezt ezzel a kézzel, amely reggel hullák szájában kotorászott... műtő nélkül, egy darabka tiszta vatta nélkül, a legelemibb sterilitás nélkül ... Akkor már inkább vágjuk el borotvával Felix torkát, hogy kellemesebb halála legyen.“

Az, aki a fenti mondatokat kimondta, valaha úr volt. Magyar királyi honvédőrnagy. A mondatok jegesek és cinikusak, mert a halál túlságos közelsége, a füstté foszlott hajdani gondtalan élet elérhetetlen messzesége képes cinikussá tenni az embereket és malíciával telíteni az érzelmeket. De a közösség formáló ereje erősebb a keserű, egyéni cinizmusnál is, és a hajdani magyar honvédőrnagy végül mégis megoperálja a hajdani cseh zongorista ökölcsapástól szétzúzott állkapcsát. Hullaméregtől fertőzött kézzel, műtő nélkül, hozzávaló műszerek nélkül, élelmiszeres ládáról lefeszített dróttal. Mert az élet erősebb a halálnál és

az akarat ereje erősebb az erőszak akaratánál. r

Norbert Frýd nagyon nagy művész. Ahogyan egy-egy szolgálatkész, csicsergő „Bitta- schön?“-nel az olvasó elé tudja rajzolni a szemfüles, kacér kis magyar lányból önző, hatalmaskodó Küchenkapová változott Juliskát, egy-egy fölényesnek látszó, de lényegében nagyon mélyről fakadó gesztussal a francia Gastont. egy-egy erőteljes, töretlen mosollyal meg tudja mintázni a lengyel Bro- neket, az nemcsak a jellemábrázolás legfelső művészi határán mozog, hanem a típus-ábrázolásnak olyan tetőfokát jelenti, amely a szocialista realizmus legelső élő írói közé emeli Frýdet.

Nagyon sok könyvet írtak már a háború borzalmairól, a faji üldözések gyalázatáról, a fasizmus fertőző mérgeiről. De Barbusse Tűz-e, Remarque Nyugaton a helyzet változatlan-ja, Werfel Musa Dagh-ja ma is a műfaj legélesebb és legtisztább színekkel megrajzolt alkotásai közé tartoznak, és éppen ezért melléjük kell sorolnunk Norbert Frýd könyvét is. Terjeszteni kellene mindenütt, ahol emberek élnek. Tanítani minden iskolában, ahol a fasizmus me- mentójáről beszélnek a fiataloknak, megvitatni minden művészi közösségben, ahol a szocialista realizmus alkotó elemeit kutatják és fejtegetik. Mert Frýd regényében irodalom- elméleti doktrínák merevítő megkötöttsége nélkül fellelhető a szocialista realizmus minden klasszikus vonása. Stílusának művészien fegyelmezett egyszerűsége szoros összhangban áll azzal az ugyancsak művészien fegyelmezett belső tartalommal, amely éppen azzal éri el a legnagyobb, legkeresetlenebb hatást, hogy szándékosan letompítja a tábor életének leg- kegyetlenebb, legvéresebb eseményeit — olvasók, akik maguk is a Gigling-tábor és a Moll- telep foglyai voltak, állítják, hogy Frýd a borzalmak egy ötödét sem tárja fel —, jellemei, alakjai cselekedeteikben és belső vergődéseikben egyaránt élő, hiteles alakok, s ez nemcsak a pozitív hősökre vonatkozik, hanem a negatív szereplőkre is, ahogyan a könyv borítólapjának ismertető szövege nagyon találóan megjegyzi: „Becsületes alakjai nem

egyformán becsületesek, s a gazemberek sem egyformán gazemberek.“

Nincsen egyetlen alakja sem. akin az olvasó akár szemernyi túlzást venne észre, akiről ne hinné el azonnal és fenntartás nélkül, hogy élő, a legkorhűbb valóságból megidézett alak. A már említett pozitív hősökkel szemben az érzelgőssé hasonlott Leuthold Scharführer, a brutális Deibel Oberscharführer, a hűvösen fanatikus Rosshaupt felügyelőnő, a spekulánsán aljas Kopitz Rapportführer pontosan annyira hozzátartoznak a tábor hitleri és egyszersmind Hitler-ellenes légköréhez, mint ameny- nyire odatartoznak a német bűnözőkből reg- rutálódott „prominensekkel“ szemben az ugyancsak német és ugyancsak prominens.

324