Irodalmi Szemle, 1962
1962/3 - NÉZETEK - VÉLEMÉNYEK - Az antipesszimizmus prózájáról
Varsóban, az Óvárosi térre nyíló kis utcák egyikében van A város» mely nem hajtott fejet szerzőjének lakása. Becsengettem. Maga Kazimiers Brandys nyitott ajtól^és bevezetett stílusosan berendezett dolgozószobájába. Egyszerű íróasztal, egy antik heverő, párnázott szék a vendég számára s a leghosszabb fal mentén zsúfolt könyvespolcok — ennyi a szoba berendezése. A könyvek között ott látni az író saját munkáit, az idegen nyelvű kiadásokat is. Szembeötlenek a könyvcímek: íme, itt A város, mely nem hajtott fejet, Varsó regénye a megszállás éveiből, amott A faló, az író debütáló műve, Háborúk között című ciklusa, a Piros sapka című novellagyűjtemény és itt van Brandys legújabb körjyve is: Levelek Z. asszonyhoz. Megkértük az írót, mondjon egyet-mást munkájáról olvasóink számára. Az antipesszimizmus időszerű prózájáról Jelenleg olyan prózán dolgozom, mely egyúttal dráma is lesz. Azt szeretném, hogy olvasmányos mű legyen s egyúttal színpadi mű, mely televíziós közvetítésre is alkalmas. Témája a mai ember és a gyors élettempóból fakadó neurózis. E beteg tünetnek lényegében erkölcsi jellege van. Azért nemcsak pszichológiai összefüggéseit mutatom be, de társadalmi problémaként fogom fel. Ez azt jelenti, hogy a mai ember helyzetét akarom elemezni, feltárni a negatív jelenségek okait. Az öldöklésről fogok írni — nem a tömeggyilkosságról, hanem az egyediekről, nem az ember fizikai megsemmisítéséről, de pszichológiai és erkölcsi pusztulásáról. Természetesen arról is, hogyan szabaduljunk meg ettől a rossztól, és arról is, mit tegyünk, hogy elkerüljük a velejáró önkínzást és mások megkínzását. Tehát a művészet és a kor vitájában a mai ember védelmezőjének szempontja szerint ítéli meg a dolgokat? Inkább a diagnózist megállapító orvos szempontjai szerint. Korunkat oly rendkívüli ideg- feszültség, gyors élettempó, s hirtelen változó mpulzusok jellemzik, hogy bizonyos mértékben mindnyájan betegek vagyunk. Nem állí- :om, hogy a technikai civilizáció a neurózisok >ka, de a technikai haladással való visszaélések jyakran deformálják lelkialkatunkat és lerontják egészséges idegállapotunkat. Azoknak az orvosoknak a véleményét osztom, akik a kor betegeit úgy gyógyítják, hogy elmélkedni késztetik őket és figyelmüket lelkiviláguk problémáira összpontosítják. Lehetséges, hogy nem a technikai civilizáció a neurózisok kizárólagos okozója. Ám a humanisták félnek a technokrácia kialakulásától, félnek az embertől, akit a homo technikus jelzővel lehet csak jellemezni. A technikai haladás kívánatos és szükség- szerű. Kétségtelen, hogy a civilizáció hiánya egész társadalmi formációk szerencsétlenségének okozója. De véleményem szerint az irodalomnak olyan életjelenségeket kell feldolgoznia, amelyeket a technikai civilizáció csak bizonyos mértékben befolyásol. Nemrég valaki így fejezte ki jókívánatait egy ifjú házaspárnak: Az önök gyermekei talán a Marsra mennek nászútra. — S attól talán boldogabb lesz a házasságuk? — kérdezte kissé hitetlenkedve az újdonsült asszonyka. Kérdésével egy mindig időszerű irodalmi témát érintett. Természetes dolog, hogy az emberek az életben a boldogságot keresik, s ez ugyanolyan természetes az irodalomban is. De mivel magyarázható, hogy az európai irodalom jelentős részét elborította a pesszimizmus újabb hulláma? 321