Irodalmi Szemle, 1962

1962/2 - Kovács Miklós: Egy csokor hóvirág

egy csokor hóvirágot emelt ki. Feltartotta, magasraemelte, mint valami nagy- nagy győzelem jelét...

— Ma akartam elbúcsúzni az osztályomtól, amikor az egyik kislány kihozta ezt a kis hóvirágcsokrot. Értsétek meg, ma szedte, az erdőben szedte, és ragyogott az arca, amikor kihozta az asztalhoz! — mondta, s újabb zokogás rázta meg a vállát. Már nem vigasztalták, mindenki erősen maga elé nézett, mintha valami miatt nem mertek volna egymásra tekinteni... Kósa Mihály gyanúsan a torkát köszörülte, aztán a szemét dörzsölte a zsebkendőjével, mintha valami... valami beleesett volna . .. György Sanyi és az igazgató a hóvirágot leste, a fehérszirmú, aprócska hóvirágot, amelyben benne van a tavasz Ígérete, s olykor-olykor — ki hinné, hogy még mi minden.

K. Kállay felvétele