Irodalmi Szemle, 1962
1962/2 - Zsélyi Nagy Lajos: Vers: Mintha vigyázna - Fecsó Pál: Fejet hajtok
Zsélyi Nagy Lajos Miniha vigyázna A nappalt lassan összemossa az este már az éjszakával. Csavargók kint a hóesésben, e szürkeségben-suttogásban. A szem csak sejti ezt a tájat: • a rétek síkját, temetőket, jegenyesort a töltés mentén, a házakat, cseréptetőket, tetők alatt az álmodókat, viaskodókat, szeretőket; a szem csak sejti ezt a tájat; a házakat s házépítőket, s a hó csak hull, zizegve, halkan — mintha vigyázna, zajt ne csapjon: az, aki fáradt, elalhasson, az, aki költő — álmodhasson. Fecsó Pál Fejet hajtok Ismerem az éj ezer titkát, fényét, árnyékát, csillagát, szívemben hordom áldását, vétkét, csókját, kínját, mámorát. Az éjt kutattam huszonhat évig, s eddig rajtam csak kacagott, széllel cibált, hóval fürtözött azt remélte, hogy meghalok. Viharvert istállói mécsét, a holdat küldte el felém, hej! szent Dávid, éji pásztor te sem vagy már oly nagy legény. A titkok zárja bármilyen rozsdás, akad kulcs, mely belevág, s ez a kulcs a fény, az eszme teremti az ész igazát. Az éjt kutattam, s a Napra vártam, bajuszom deret fürtözött, szívem fiatalos vággyal rózsát bontott a fagy fölött. Az éjszaka nem kókasztja kedvem, pihenést ád és új erőt, munkára készen izzó, fényes szemmel fejet hajtok a Nap előtt. J. Kostka rajza
