Irodalmi Szemle, 1962

1962/1 - FIGYELŐ - Dobos László: Szlovákiai magyar elbeszélők antológiája

ördögbe is, hogy szorulhat ennyi közöny, önzés, rosszaság egy apró kis muzsikusba? Vali- bald felesége a megtestesült szenvedés, földönjáró mártiromság, az embere pedig a rosszak rossza. Lehocky Teréznek különben erőssége a jellemzés, viszont hősteremtése nincs hiján a túlzásoknak. Elbeszélőink közül ő az, aki egyes emberi vonásokat, főleg a rosszakat diabolikusan felnagyítja. Ezenkívül már jó- néhány Írását olvastam Lehocky Teréznek, és szinte majd mindenütt ismétlődő alapvonás: az emberi rossznak, az emberi ördögnek a hiperbolikus ábrázolása. Lehocky Teréz túlzásait sem foghatjuk fel másképp, mint az egyoldalúság egyik válfaját. A túlzás is egyoldalúság. Ez pedig az írás hitelét rontja.

Az élet durva naturalista elferdítésével találkozunk Lóska Lajos A kis szeplős c. írá sában. Alapjában a fentebb vázolt egyoldalúságnak naturalista formájáról van szó. Az elbeszélésben szereplő anya, aki „civilben" kalauznő, egy valóságos sátán, egy kéjenc lotyó, aki mocskos házi orgiákban éli ki magát. Az asszony fia, Vilmos csavargó, naplopó, és annyira elvetemült, hogy egy huszonötösért nem restelli félholtra verni húgát, a kis szeplőst. Ilyen mákvirágok között persze a kis szeplős sem lehet más, mint örömlány, pros- titulált, a család ártatlan báránya, akit az anyja „szándékosan taszít a fertőbe". Szóval szép kis kollekció. Lóska e helyzet okát is próbálja felderíteni; egyrészt a múltat okolja, másrészt az anya, a szerelmében megcsalt egykori zsellérlány vérmérsékletét hibáztatja. A kis szeplős így tűnődik magában: „A háború előtti életben, a gazdagok és szegények kíméletlen harcában, anyja viselkedése valahogy talán még menthető, megbocsátható volt, de most, mikor a becsületes munka mindenkinek rendes megélhetést biztosít, már aligha az... Igaz, a szerelmi csalódás hatása, a vérmérséklet, a szenvedély ereje, mindez változatlanul, továbbra is fennállhat, dehát egy anyának, akinek már nagy gyerekei vannak, végül mégiscsak magába kellene szállnia." Szerintem éppen itt kellene kezdeni a vizsgálódást, a válaszadást. Ha az alaphelyzet igaz, ha ez a család így és ennyire züllött, mi ennek az oka? Mennyire bűnös ebben a múlt és mennyiben a jelen ? Választ Lóska nem tud adni. Válasz helyett megelégszik a szerelmi élet durva, naturalista leírásával és áporodott kiúttalanság demonstrálásával. A kiút: öngyilkosság, a kis szeplős megöli magát. És mi lesz a többiekkel, a család többi tagjaival? Hiszem és tudom, hogy vannak effajta asszonyok, akik nem vetik meg a testi örömöket, de hogy ilyen sátáni gonoszsággal fertőzzék maguk körül az életet, abban már erősen kételkedem. Ferde látása ez az életnek, és az eredmény sem lehet más. mint hamis és egyoldalúan eltorzított kép. Az ösztönélet sokszor durván keresi a kielégülést, dehát olyan is van a világon, hogy emberi méltóság, mert van és ezt az írónak is látnia kell.

Találunk olyan írást is az antológiában, amely alapjában és egészében jó, de egy meggondolatlan részlet sokat ront hiteléből. Mács József írása a Két finánc között, kitűnik ízes, zamatos nyelvével, derűjével és egész atmoszférájával. Azonban van benne egy rész, ami bántóan hamis. A kisdiák Magyarországra, határon túlra indul iskolába. Erre a veszélyes útjára apja is elkíséri. Feszengve, félve kocognak a határ felé. azt remélve, hátha sikerül szerencsésen a túlsó oldalra jutni. Mégsem. Már a határ közvetlen közelében útjukat állja két finánc. Mi lesz most? Bekísérik-e őket, vagy engedik tovább útjokra? Ez a kérdés reszket apában és fiúban egyformán. A helyzetet a következő párbeszéd tisztázza:

— „Mi a foglalkozása? — kérdezte apámtól a köpcös.

— Kőműves — felelte halványan. Majd néhány sor után így folytatódik a helyzet tisztázása:

— Én is kőműves voltam — kezdte barátságosabban és tűrhetően tiszta kiejtéssel a kövér. — De leestem a házról és azóta nehéz munkát nem végezhetek.

— Szaktársak lennénk? — kapta fel a fejét apám.

— Azok.

— Merre dolgozgatott ?

— Itt a határ mentén. Szerettek engem, tisztelték a munkám.

— Én meg feljebb jártam, a szlovák falvakban ...

— Igazán kőműves vót?

— Az voltam.

— Akkor megérti, hogy a fiamnak tanulni kell — csillant fel apám szeme.

— Megértem... és nem is állok az útjába.“

Hát igen szép ez a szolidaritás, dehát mi történt volna akkor, ha mondjuk nem két kőműves találkozik a határon egymással? Az ilyen megoldások csúnya szeplők, foltokként éktelenkedtek az íráson. Ha az elbeszélésben egy felületesen odavetett mondat megszakítja a cselekményvezetés logikáját, megtörik az íróé.

A szemléletmód és a hősteremtés kapcsán meg kell még említenünk Szabó Béla Libatömés című írását. Az antológiának aránylag a sikerültebb írásai közé sorolhatjuk, azonban néhány megjegyzést nem hallgathatok el. Szabó Bélának már több írásában megfigyeltem, főleg elbeszéléseiben, hogy ha a múltról ir, nem tud szabadulni egy szociális görcstől, viszont ha a jelen viszonyait jellemzi, az idillt nehezen tudja elkerülni. A Libatömésben Szabó Béla az emberek közti viszonyt vizsgálja és ábrázolja egy lakatos ember alakján keresztül. Virág Kálmán becsületes ember. így nevelte családját, a becsület, az őszinte és tiszta emberség szabta meg magatarátsát és embertársaihoz fűző viszonyát. így becsületben és tisztességben köszönt rá az öregség. Szép és gondtalan öregség. Jó emberekről beszél itt