Irodalmi Szemle, 1961

1961/1 - HÍD - Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai szocialista magyar irodalomért

s a cserkésztáborokból nem hiányoztak a reggeli imák sem. 1927-ben a pozsonyi Szent György-kör alapításakor már országos jellegűnek tartják ezt a mozgalmat s új, triász válik példaképükké: Ady—Móricz—Szabó Dezső. A mozgalom fejlődésének ezt a szakaszát főleg a „félig-meddig hivatalos lapjukban“, a Losoncon megjelenő A Mi Lapunkban követhetjük figyelemmel.26 Gyorsan magukévá tették Győry Dezső Kisebbségi génius című programját, s első nagyhatású verskötetének, az Üjarcú magyaroknak kisebbségi messianizmusra buzdító igéit. Kassák Lajos is rövidesen az ifjú rajongók példaképe közé került.27 Az ifjúság fejlődésének dinamikája és a szociális problémák iránti érzékenységük figyelmüket egyre határozotabban a társadalmi, politikai kérdések felé terelte. 1928 határkő e főiskolás cserkészek életében: ekkor alakultak Sarló-vá egy Gombaszög melletti táborban. 1928-tól kezdve folyóirat formában rendszeresen kiadják röpiratukat, a Vetés-t: két év alatt négy szám jelenik meg. 28 A Sarló történetében ettől kezdve egy-egy heves vita, összecsapás jelzi a mozgalom fejlődésének újabb állomását. A Vetés körül robbant ki az első: a nemzetiségi „sérelmek“-ből politikai magatartást kovácsoló idősebbek nem tudták megbocsátani az ifjúságnak, hogy a nemzeti eszméktől a szociálisak felé távolodnak.

A Sarló balratolódását azonban már nem lehetett megállítani: a nyári szociográfiai vándorlások (regősjárás) alatt megismerkednek a fizikai munkások nehéz, küzdelmes életével. Egy ilyen narodnyik jellegű falujárás naplóját először még a burzsoá magyar párt szócsöve, a Prágai Magyar Hírlap kezdte közölni „Tíz nap szegényországban“ címen,29 de az ötödik nap után a keresztényszocialista párt a folytatást megtiltotta, mert a főiskolások lépten- nyomon szociális problémákkal és forradalmi gondolatokkal találkoztak. Egy kárpátukrajnai magyar földmunkás pl. így tájékoztatta őket:

26. A Mi lapunk. Diák- és cserkészújság. Szerkesztő: Scherer Lajos. Megjelent 1921-től 1932-ig. 1929-től külön ,.Sarló” rovata is volt.

27. Balogh Edgárnak 1928-ban a pozsonyi Kassák-esten tartott megnyitó beszédéből: „Modern materialista látásával gazdagulva köszöntjük benne a mestert, a csehszlovákiai magyar középiskolai és egyetemi diákság szellemi forrongásának józanító tényezőjét.“ CsMl. 35. Kassák megítélésében később is volt ellentét Az Üt szerkesztői között: Fábry a folyóiratban kezdettől fogva élesen támadta, Balogh Edgárék viszont levelezésben álltak vele. s 1932 húsvétján megrendezték a Munka fotocsoportjának pozsonyi kiállítását. Ehhez lásd: CsMl. 52, CsMl. 36.

28. Vetés. A prágai magyar cserkészek, majd a csehszlovákiai magyar egyetemi hallgatóság röpirata alcímmel. Az első szám 1928 augusztusában Rozsnyón jelent meg a gombaszögi táborozás alkalmából. A második számot 1928 szeptemberében a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetségének kassai kongresszusára adták ki. 1929 áprilisában a MAKK adta ki a 3. számot, s ebben az évben jelent meg a 4. szám is a csehszlovákiai magyar akadémikusok érsekújvári országos kongresszusára.

29. PMH. 1930. Újabb kiadása: Balogh Edgár: Egyenes beszéd. Bukarest 1957. 13 — 45.

30. A hetekig tartó heves sajtóvitában az irredenta

„Derék dolog, hogy szertenéznek a diák urak, mert hiszen az iskolában úgy sem tudják meg, hogy mi az emberség. Ha azt tanítanák ott, hogy mi az emberség, akkor az úri rend magától is megbukna, és nekem se kéne egészen lekopaszodnom a gond miatt.“ Az ilyen tapasztalatok és a marxista irodalom tanulmányozása előre segítették a Sarló-t a fejlődés útján. 1930-ban robbant ki a Sarló körül a másik nagy botrány, ezúttal Budapesten. Március 15-én koszorút küldtek Petőfi szobrára, s a koszorún a dunamenti nemzetek szalagjai, sőt még a vörös is rajta volt. A pesti rendőrség megakadályozta a koszorú elhelyezését, egy szociáldemokrata képviselő ezért interpellációt intézett a belügyminiszterhez, s az esetnek hatalmas sajtóvisszhangja támadt.30 Így ütköztek össze a sarlósok a horthysta reakcióval, s a magyar belügyminisztérium fekete listára tette őket.31 Még ebben az évben szembekerültek a sarlósok a csehszlovák burzsoáziát a haladás leple alatt kiszolgáló kisebbségi magyar politikusokkal, az ún. aktivistákkal is. Ezt az összecsapást a Kodolányi-affér, Kodo- lányi Jánosnak a Sarló-t bíráló, fent idézett cikke váltotta ki.32

1931-ben a Sarló titokban megkoszorúzta (ugyanolyan szalagokkal, mint Pesten) Petőfinek egy marhaistállóban elrejtett pozsonyi szobrát. Ezzel az akcióval már Az Ot is foglalkozott „Petőfi a marhaistállóban“ címen. 1931 pünkösdjén a polgári demokrácia csend

őrsége Kosúton a magyar földmunkások közé lőtt. Az ellentétek között évek óta őrlődő sarlós vezetőkben ez a tragédia váltotta ki a határozott kommunista állásfoglalást. A mozgalom vezére, Balogh Edgár, mint Az Ot-ba írt tanulmányából megtudjuk akkor ment le a ga- lántai járásba, „hogy megállapítsa azokat a gazdasági és társadalmi erőket, amelyeknek végzetes egymásbacsapódása a nemeskosúti pünkösdhétfő véres robbanásához vezetett.33

lapok támadták, a szociáldemokraták, kommunisták és a csehszlovák kormánypártiak általában védelmezték a Sarlót. A reakciós pesti Magyarság így írt róluk: ,,Hát vannak magyarok, akiknek a március és Petőfi a cseh színeket hazudhatja? Tudjuk, a sarló nem kard. Hogy a magyar történelem nagy alkotó szerszáma, a kard odaát sarlóvá görbülhetett egyesek kezében, az korántse jelenti azt, hogy a harc fegyveréből a munka eszközét kovácsolták, hanem csak azt, hogy elgörbült a lálek, elernyedt a jellem, és vízzé vált a vér“. 1920. III. 20.

31. A sarlósok Horthyék belügyminisztériuma bűnügyi nyilvántartó könyvében a „K“ (kommunista gyanús) jelzéssel szerepeltek. Porzsolt Lászlót kivéve (nála bizonyára gazdag apjára voltak tekintettel) a Sarló tagjainak nem adtak magyarországi vízumot, s gyűléseiket megfigyeltették. Lásd: Jelentések a Sarló működésének megfigyeléséről. PIL. A (XXIII) 22. 12. 1931/2. 213 db. Ugyanerről: A XI. 14/1931/3.

32. 1929-ben még Kodolányi írta a Vetés 4. számának vezércikkét. A Sarló válságban c. kritikájára Balogh Edgár a csehszlovákiai magyar áloktóbrizmus áldozata címen válaszolt. (A Nap. 1930. IX. 24.) Erre viszont Paál Ferenc felelt a Sarló ponyvaregénye címen. (A Reggel. 1930. IX.

26.) A sajtóvita tovább folyt és egyre élesebbé vált.

33. Az Üt. 1931. 4. sz. 15.