Irodalmi Szemle, 1961
1961/5 - HÍD - Botka Ferenc: A szovjet proletárirodalom visszhangja a csehszlovákiai magyar munkássajtóban
mata megindult, s csupán a folyóirat rövid fennállása miatt nem vezethetett teljes eredményre. Az első évfolyam csak „általában“ képviselta a szocialista gondolatot olyannyira, hogy még a német és osztrák keresztényszocialista írásoknak is helyt adott.6 — A második évfolyamból már konkrétabb politikai program olvasható ki. A külföldi munkatársakat felváltják a helyi, csehszlovákiai írók, sőt olykor munkáslevelezők, akik az általános kérdések helyett az aktuális problémák megoldásán fáradoznak. Különösen jellemzőek e tekintetben a munkásoktatásról és a fasiszta-ellenes népfront létrehozásáról szóló vita hozzászólásai.8 Rendkívül fontos e második évfolyam a Szovjetunióról szóló hírek szempontjából is. A szerkesztés egyre világosabban látta a Szovjetunió létének és fejlődésének világtörténeti jelentőségét, s egymás után ad helyet az ötéves tervről,9 a szocialista építkezések eredményei- ről,10 valamint a kultúra: a sajtó,11 a könyvkiadás12 és terjesztés,13 a színház14 és a film15 különféle kérdéseiről szóló közleményeknek. Lunacsarszkij a szovjet kultúráról A lap legjelentősebb ilyen irányú publiká- 'ciöjcn Lunacsarszkijnak a szovjet kultúrával foglalkozó előadása,18 amelyet 1932-ben tartott Bécsben. Ez alkalommal a lap szerkesztője, Barta Lajos is megismerkedett az előadóval, s cikkében a vele folytatott beszélegtésből is idéz. — Véleményünk szerint a Lunacsarszkij előadás az Üj Szó legértékesebb közleményei közé tartozik; s részletes ismertetésére azért is kitérünk, mert a huszas évek szovjet kultúrájának a felvázolásával az orosz proletárirodalom társadalmi gyökereire is rendkívül mélyen és találóan rávilágít. Az előadás bevezetőjében Lunacsarszkij a szocialista művelődéspolitika helyét jelöli meg a forradalmi munka egészében, — a politikai és gazdasági élettel való kapcsolatban és kölcsönösségben. A továbbiakban rátér e művelődéspolitikai munka rendkívül konkrét, kifejező és eredeti elemzésére: „Országunkban — mondja — a jelenleg keletkező kultúra természetszerűleg szocialista kultúra. Ami azonban semmi esetre sem jelenti, hogy eléri azt a kultúr Jogaimat, 6. L. Kurt Heller: Jézus és Marx. 1929. 1. sz. — Dombi Bálint: Bibliai szocializmus. 1929. 4 — 5. sz. 7. Ankét a szlovenszkói munkásoktatásról. 1932. 7 — 8. sz., 9 — 10. sz. 8. Világ proletárjai egyesüljetek! Felszólalások az egységfront érdekében. 1932. 11 — 12. sz., 13. sz. 9. Diadalmas számok. 1932. 3. sz., 21 — 23. p. 10. Dnyeprosztroj. 1932. 2. sz. 30. p. A Távol Kelet. 1932. 5 — 6. sz. 44. p. A nagy csatorna. 1933. 1. sz. 20 — 21. p. stb. 11. P. R. (Peéry Rezső): A szovjet sajtó. 1933. 1. sz. 14 — 16. p. (Beszélgetés E. E. Kisch-sel.) 12. Morvay Gyula: Könyv a Távol Keleten. 1929. 1. sz. 22. p. Morvay Gyula: Tíz éves az orosz könyv. : 1929. 6. sz. 22. -p. amely a teljes szocializmusnak felel meg." A továbbiakban hasonlattal élve a szovjetek politikáját két régi egyházi fogalommal: az ecclesia militans (harcoló egyház)-zal és az ecclesia triumpfans (győzelmes egyház)-zal hasonlítja össze. A szocializmus útjában is megkülönböztet harci és győzelmi szakaszt. Nem kétséges, hogy a Szovjetunió akkori fejlődési foka (s részben még a mai is — saját megj.) a szocializmus harci szakaszába esik. — Ezután így folytatja: „Sok tekintetben ellentétben látszik állni az, amit a harcos szocializmus követel attól, ami a győzelmet szocializmusnak felel meg. így például az osztálytalan, tervszerűen szervezett társadalomnak, vagyis az eljövendő szocializmusnak főelve a minden embert egyesítő szeretet lesz. Ezzel ellentétben a legélesebb osztályharc teszi a keletkezésben levő szocializmus alap- elvét." — Ezekután a szerző több példán illusztrálja a szocializmus e két fejlődési szakasza közti különbséget: míg az utóbbi a legteljesebb egyéni szabadságot biztosítja, addig az előbbi a legteljesebb önfegyelmet követeli meg a párttal, az osztállyal, az állammal szemben. Míg a győzelmes szocializmus ismerni fogja az embert finomító, nemesítő luxust, addig a harcos szocializmusnak a fösvénységig menő takarékossággal kell élnie. Végül a tényeket általánosítva így összegezi mondanivalóját: „A harcos szocializmus az a folyamat, amely szünet nélkül erőket gyűjt és egyesít, nem a jelenre, de a jövőre gondol, és a jelent csak mint a jövőt megszülő cselekvést látja.“ A kultúra kérdéseire rátérve kijelenti: „Az a kultúra, mely a kulturális forradalom lezárása után, mint a proletár társadalom forradalmának gyümölcse előáll, sok tekintetben öncél lesz. Minden mű, minden cselekvés, minden pillanat önmagában lesz szép és bizonyos tökéletes és megteljesedett örömnek az érzését váltja ki. A jelennek, vagyis a harcos szocializmusnak kulturális vívmányai nem lehetnek ilyen jellegűek. Ellenkezően: önmagu- kon kívül még más célt is kénytelenek szolgálni.17 Nem a győzelem gyümölcsei, de a győzelmet előkészítő jelenségek.“ Az előadás ezek után a szovjet közoktatás eredményeit ismerteti, majd rátér a bennünket közvetlenül érdeklő művészetekre, illetve irodalomra: „A művészetek terén általános az előretörés, még pedig két irányban: a régiek14. Balázs Béla: Orosz színház. 1932. 5 — 6. sz. 15 — 10. p. A moszkvai gyermekszínház. 1933. 1. sz. 30. p. 15. Peéry Rezső: Pudovkin új filmje: ,,Az élő halott." 1929. 3. sz. 18. p. Jarnó József: Filmkrlzis. 1929. 4 — 5 sz. 14 — 15. p. Egy orosz film, 1929. 7 — 8. sz. 11. p. Erich Barlud: A föld szomjazik. 1932. 1. sz. 28. p. 16. Lunacsarszkij: Szocialista kultúra. 1932. 3. sz. 16 — 21. p. 17. Az új kultúrának és művészetnek tehát pártosnak és osztályharcosnak kell lennie, olyannak, amely konkrét segítséget nyújt a ,.küzdő szocializmus“ mindennapi feladataihoz, harcaihoz. Az Üj szó közleménye ugyan nem fogalmazza meg mindezt ilyen határozottan, de' az eddigiekből e következtetés világosan folyik.
