Irodalmi Szemle, 1961
1961/1 - DISPUTA - Dobos László: Népművészet és műkedvelők — hogyan tovább
É van szó, hanem arról a szükségről, hogy népi kultúránk funkcióját és szerepét értelmezzük szélesebb összefüggésekben. A kultúra fogalmát ne szűkítsük, hanem szélesítsük. Ágh Tibor többek között ezt írja hozzászólásában: „Nem kell attól félnünk, hogy népünk hagyományai, népművészetünk kihal. Lehet, hogy néhány évtized múlva a zoborvidéki népdalkincs már nem variálódik tovább, nem fogja a falu apraja-nagyja énekelni, de élni fog a hangversenydobogón, a népi együttesek, iskolai kórusok, hivtásos és műkedvelő énekkarok tagjainak ajkán, és eljön majd az az idő, amikor Zsérén a kultúrházban zoborvidéki népdalok mellett megszólal Bach, Haidn, Mozart és Bartók muzsikája is.“ Igen, ez így lesz rendjén, de mikor kezdjük már el az említett klasszikusok ismeretére és értésére tanítani az embereket? Mikor kezdjük már el ízleltetni dolgozóinkkal képzőművészetünk alkotásait? A váskatáncban ne végcélt, hanem művészi ízlés kiművelésének ezközét lássuk. Legfőbb ideje, hogy kulturális rendezvényeinken, műsortervekben, népművészeti szemináriumokon hangsúlyozzuk a pedagógiai célszerűséget: a művészi ízlés nevelésének halaszthatatlan szükségét. Az elmúlt évtizedben megtisztítottuk a népművészet termékeit a ráragadt polgári kacattól, tudatosítottuk dolgozóinkban a népi élet alkotó készségét és erejét. Hosszú éveken át a hangsúly a kulturális tömegmozgalom szervezésén volt. Most lépjünk tovább: kultúr- csoportok öntevékenységét használjuk fel a művészet többi ágának a közvetítésére is. Állítsuk minden erőnket a művészi ízlés nevelésének a szolgálatába. Jó lenne, ha ennek a célnak rendelnénk alá a népművészeti szakemberek képzését is. A hagyományos bemutatók helyett vagy mellett szerintem hasznosnak ígérkezne a versenyszellemet ébresztő fesztiválok szervezése. Gondolkodjunk ezeken. Mennyire kezdetlegesek, tudatlanok vagy lelkiismeretlenek azok, akik nagy és nehéz művészi útkeresését azzal intézik el, hogy csupán eredetieskedést, a „polgár megbotránkozásának vágyát“, különféle izmusok majmolását látják benne! Nem egyszer mondta nekem, nevetségesnek találja, ha azt írják róla, hogy „új formákat keres“. „Csak egy valamit keresek — annak a kifejezését, amit mondani akarok. Az új formákat nem keresem, hanem találom ...“ Elmagyarázta, hogy valahányszor munkához lát, még nem tudja, kubista lesz-e a festmény vagy izzig-vérig realista — erről a modell és a művész lelkiállapota dönt. llja Erenburg
