Irodalmi Szemle, 1961

1961/1 - HÍD - Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai szocialista magyar irodalomért

Az Útban jelent meg először nyomtatásban (név nélkül, s utolsó strófája még itt is el­kobozva) József Attilának a kommunista már­tírhősöket megéneklő megrázó hatású költe­ménye, a Lebukott, s később még egy verse: Le a kapitalizmussal.21 Mindkettőt átvették Az Útból és szavalták a csehszlovákiai magyar proletár kultúrcsoportok, Fábrynak egyik ké­sőbbi tanulmányából tudjuk, hogy levelezés­ben állt József Attilával, s a költőnek még két, Magyarországon ismeretlen verse maradt fenn nála: a Párbeszéd és a Kurucok beszél­nek.22 Fábry idézett tanulmányából azt is megtudjuk, hogy József Attilát halála előtt Anton Straka ^közvetítésével Szlovákiába akarták hozni, hogy gyógyulást találjon a stószi fenyvesek között. Az Üt szerkesztőségi levelei között magunk is találtunk egykorú József Attilával kapcso­latos dokumentumot. Gereblyés László 1931 decemberében Budapestről arról ír Fábrynak, hogy nemrég „szabadult“ s örül Az Útban ál­név alatt leközölt „Munkát, kenyeret“ című versének, majd így folytatja (nyilvánvalóan Fábrynak József Attlilára vonatkozó soraira válaszolva): „József Attila kiváncsi volt ver­sei sorsára. Sürgősen beszélek vele. — Hal­lom, terveznek valami szépirodalmi lapot is az ő szerkesztésében. Neki szóló értesítése­ket küldtek az én címemre is. Az övé külön­ben, tudtommal, Margit kőrút 46.0.3.“23 Az említetteken kívül Fábry neve alatt Az Útban még mintegy harminc cikk jelent meg, s körülbelül ugyanannyira tehető az itt név nélkül kiadott írásainak, száma is: főként vezércikkek és az Útközben című rovat. Egyes tanulmányainak értékelésére még a to­vábbiak során visszatérünk, itt csupán né­hány címet idézünk témakörének bemutatá­sára: A Major-per, A szociáldemokraták bécsi kongresszusa, A magyar író és az ötéves terv. Új világháború fenyeget, Hitler és Marx, A gyilkosság kultúrája, Ha per, hát legyen per (Dimitrovról), Bécs vörös forradalma, Az út legyen nyílegyenes, Magyar proletárdiktatú­ra, írástudók árulása, A halálbakerítő nóta, (a Csárdáskirálynőről), Magyar író a Szovjet­unióban (Illyés Gyula). Nem hagyhatjuk említés nélkül Fábrynak egy emlékezetes riportját sem. Az első Cseh­szlovák Köztársaság legelhagyatottabb részé­ről, Kárpátukrajnáról szól ez az írás; Az Út­ban csak hosszabb részlete jelent meg Ver- chovina éhezik címen. Fábry Ludwig Renn német szocialista íróval együtt a Nemzetközi Munkássegély megbízásából járt Csehszlová­kia ukránjai között, akik a kapitalizmus vi­rágzása idején is mérhetetlen nyomorban él­tek, s választásaikon a kommunisták több 21. Lebukott: Az Üt 1931. 8 — 9 sz. 11. p. Le a kapi­talizmussal. 1. h. 1933 2. sz. 14. 22. Fábry Zoltán: József Attila szlovákiai emléke. A gondolat igaza. Bratislava 1955. 62 — 81. 23. CsMl. 25. mint egy tucat párt között megkapták az ösz- szes szavazatok felét. A megdöbbentő riportot Fábry könyvalakban is ki akarta adni:24 a cen­zúra egész tartalmát elkobozta, s az író bará­tainak csupán a könyv címlapjába bekötött üres lapokat küldhette meg dedikációjával. Feleletül az elkobzásra Fábry nyílt levelet írt Az Útban Slávik belügyminiszterhez. Érdekes ebből a nyílt levélből idézünk, mert bemutat­ja, mit jelentett a valóságban a polgári de­mokrácia és a sajtószabadság. „A kor lelkiismerete akartam lenni. Az eredmény: börtön, cenzúra, elkobzás. És mindez a paragrafusok nevében a törvény ne­vében, a demokrácia nevében, a nép nevé­ben. Az „Éhség legendájá“-t elkobozta a demok­rácia valósága. A létező valóságot — munkát- lanok éhségét — semmivé tagadta egy fickó: a demokrácia. Az éhség valósága ellen tehát ki kell játszani a demokrácia legendáját. Magyarországon az államszentség a „szent korona“, Csehszlovákiában: a demokrácia. Ma­gyarországon nincs király, de megvan a kö­zépkori jogalap. Látható és tapintható, gró­foktól őrzött szimbólum. A demokráciának nincs szimbóluma, a demokráciának csak való­sága lehet. Hol van? A demokrácia valósága a lotyó valósága: polgári államformák ágyasa! A von Papenek, Mussolinik, Bethlenek, ezek a kényes legények, nem tűrik meg maguk mellett, kidobják és ez a rablólovag-gesztus mindenesetre becsü­letesebb nyíltság, mint a demokrácia nevében űzött kapialista játék.“25 Az Üt és a sarlósok. A párthoz csatlakozó sarlós értelmiség 1931 második felétől 1933 végéig rendkívül fontos szerepet töltött be Az Üt szerkesztésében és terjesztésében. A sokat emlegetett fejlődés­ben ez az időszak jelenti a csúcspontot: ők ír­ták ekkor Az Útban a legtöbb cikket, közvet­len kapcsolatot teremtettek az olvasók és a szerkesztők között, de többségükből hiányzott a szívós kitartás ehhez az önfeláldozó munká­hoz, s néhány kivételtől eltekintve, a többség 1933 végéig a megalkuvás kényelmesebb útjára tért. Egyes vezetőik azonban következetesen kitartottak marxista meggyőződésük és a párt mellett. Az Útban végzett munkásságuk meg­értése érdekében röviden ismertetnünk kell a mozgalom történetét. A Sarló a cserkészmozgalomból fejlődött ki: első szervezetét Prágában 1925-ben még Szent György-körnek hívták. Éltetője ekkor még fő­ként a kisebbségi magyar nacionalizmus volt, 24. A cenzúra csupán címét hagyta meg: Az éhség legendája. A riport csak a felszabadulás után jelent meg a Megalkuvás nélkül c. antológiában. Csehszlovákiai Ma­gyar Könyvkiadó. Pozsony 1954. 74 — 98. 25. Fábry Zoltán: Sajtószabadság és demokrácia. Az Üt III. évf. 4. sz. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom