Irodalmi Szemle, 1961
1961/6 - FIGYELŐ - Käfer István: Egy modern történeti regény
Ságra cserélhető aranyórát, hogy rabtársain segítsen. (Az idő nem áll meg.) Az ellenállás pozitív hősei mellé mesterien állítja ellentétnek a rabtartók kegyetlenségükben is szánalrrias figuráit, az emberi mivoltukból kivetkőzött, fogkiverő, talpégető hóhérokat. Ezeket a megrögzött bűnözőkből, erkölcsi nyomorultakból, eszeveszett fanatikusokból „ká- pó“-vá vedlett szadistákat, akik nem egy novella végső megoldásaként elnyerik megérdemelt büntetésüket (Csendes óra, Kartoffel- könig stb.) Burian jelentős érdeme az a felismerés, hogy nem minden német járult hozzá a német név bemocskolásához. Megismerte és értékelte az antifasiszta németek állhatatos harcát, akik orvosságot, könyveket, leveleket, élelmiszert csempésztek sorstársaiknak; szökéseket terveztek és segítettek életük szüntelen kockáztatásával, tartották a kapcsolatot a dróton kívüli világgal. (Kopf Hoch, Éneklő szörny, La vie est belle stb.) A jellemek és tragédiák, nagyságok és gyarlóságok e sokszínű forgatagában azonban hiába keressük a szerzőt. Szubjektív élményeit szokatlan objektivitással vetette papírra. Csak elvétve, itt-ott találunk néhány megjegyzést, egy-két alakot (v. ö. a nagyorrú cseh újságíró, Jirí Lévy, a köitő stb.), amely az író személyére emlékeztet. Ez a következetes háttérbe vonulás kétségtelen bizonyítéka Burian mélységes emberi gondolkodásának. Nemcsak magára gondolt, maga fájdalmával törődött: más gondját, baját is magának érezte. A láger sötét erkölcsében is egyetlen erkölcsi normája maradt: ro- konszenv az ember iránt, fenkölt humanitás, melyet embertársai végtelen szeretete rótt rá. Sok mindent el lehetne mondani még ezzel a novella-füzérrel kapcsolatban. Erényeinek e kissé szokatlan lelkes emlegetése mellett szólni kellene hiányosságairól, a szenvedélyes mondanivalóból eredő gyakori művészietlenségek- ről stb. A recenzens azonban méltatlanul járna el, ha a megszokott művészi-esztétikai normák sablonos alkalmazásával próbálna véleményt mondani a műről. E megrázó, égetően időszerű írások értéke és jelentősége nem a művészi kivitelezésből adódó esztétikai gyönyörkeltésben vagy a meseszövés érdekéssé- gében rejlik, hanem elsősorban figyelmeztető és leleplező szándékában, amellyel az író olvasói elé tárja a fasizmus lényegét, a maga undorító meztelenségében. Egy modern történeti regény ^ Erdody János: Aretino Velencében Erdődy János történelmi regénye a XVI. század elejének forrongó Európájába vezet bennünket. Rómát, a züllött pápaság fővárosát V. Károly foglalja el, szellemileg pedig Luther és általában a reformáció rontja az egyház tekintélyét. A kis város-államokra szaitadt Itáliában zsarnokok uralkodnak, Spanyolországban dühöng az inkvizíció, Németországban ugyancsak apró államok viszálykodnak egymással, és felkelésben tört ki a több oldalról elnyomott és kizsákmányolt német parasztság is. Az Amerikát fölfedező fehér ember megteremti az újkor rabszolgaságát a gyarmatokon, és az özönlő arany féktelenségekre vezeti a hatalmasokat. A regényben mindez megelevenül, bár az érdekes szerkesztési mód következtében csak a cselekmény hátterének látszik, a valóságban azonban több, mint az amúgyis egyszerű történet aláfestése. Sőt: a cselekmény a mellékes, és történelmi háttér a fontos. Pietro Aretino, az újkor hajnalának nagyhírű publicistája estélyt rendez Velencében a város notabilitásai számára újonnan bérbevett és berendezett palotájának felavatása alkalmából. Közben töpreng,, mit feleljen V. Károly császár levelére, aki udvarába hívja őt. A végén úgy dönt, hogy nem fogadja el a meghívást, mert szabadon akar élni, nem pedig versengeni, akár a leghatalmasabb uralkodó kegyeiért. Az 1527-ben lejátszódó cselekmény mindössze ennyi, az egész könyvnek talán egyötöd része. A történetet művészi szerkezeti megoldásokkal epizódokkal szakítja félbe a szerző — ám felfoghatjuk úgy is, hogy a történet szakítja meg az epizódokat! — amelyben a hősök visszaemlékeznek életük egy-egy jelentős mozzanatára, élményére vagy egyszerűen hangulatára. Ezek az epizódokhoz hasonló betétek adják a regényben a már említett történelmi hátteret. Mivel a hősök mondják el, és rendszerint kronológiai sorrendben következnek egymás után, második cselekmény-mozzanat- nak is tekinthetők. Az epizódokból tudjuk meg, hogy Pietro Aretino miért menekül Rómából Kelemen pápa haragja elől, hogyan csatlakozik az Itália egységéért és szabadságáért harcoló Giovanni delle Bende Nere táborához, hogyan menekül tovább, milyen szerelmi kalandjai vannak, és hogyan alakul jelleme vívódásai, belső harcai során. Az epizódokban látjuk Aretinot munka közben: amikor leveleit írja uralkodókhoz, tudósokhoz, egyszerű emberek nevében és érdekében is, illetve a hatalmasok kicsúfolását akarva elérni. Aretinonak írnia kell. Ha éppen nincs kinek, akkor keres magának egy gondolati „címet“, és az elkészült levelet elégeti. Aretino művész. Egyesül benne mindaz, ami a művészt naggyá és halhatatlanná teszi. írnia
