Irodalmi Szemle, 1961

1961/6 - FIGYELŐ - Rácz Olivér: Lovicsek Béla — A csillagszemű asszony

a regényben sokkal élesebb és sokkal meg- rendeltebb deus ex machinák is. Kender Julis váltig kerülgeti az elhagyatott Gaál Jánost, Gaál János gerinces és következetes (kissé túlságosan is az), mindig visszautasítja az asz- szony közeledéseit. Végül azonban mégis hajlik a tulajdon vágyai szavára, éjszaka van, csöndes egymásra találás, már indul a csók is, amikor ... mikor „váratlanul nyílik az első szoba ajtaja, és Janika jelenik meg a küszöbön.“ Egy másik alkalom: lakodalom van. A tánc és a bor hevében Kender Julis és Gaál János ismét egymásra találnak, már indulnának is az asz- szony lakása felé, mikor... mikor „Valaki vá- laki váratlanul megkocogtatja János vállát.“ Ellik a Virág, a díjnyertes üsző, a szövetkezet elnökének ott a helye ilyenkor a tehén mellett,

— s a végső idill ismét elmarad. (Fölösleges a regényt ilyen deus ex machinákkal bonyolítani, amikor egyrészt már tanúi voltunk Gaál János férfias, sőt már-már aszkétizmusba hajló önmegtagadásának, hiszen már két ízben is visszautasította a felkínálkozó Kender Julist, másrészt tanúi voltunk annak is, hogy Gaái Jánosban a végén mégiscsak győzedelmeskedik a természetes ösztön szava, már maga sem nagyon bánná, ha Kender Julis próbálkozásai sikerrel járnának, végül pedig a továbbiakról amúgy is kitűnik, hogy „Lám, már azt pusmogják a faluban, hogy a Kender Julis idejár hozzád az istállóba, meg azt is, hogy gyereke lesz tőled.“)

Tiszteletreméltó és dicséretes Lovicsek Bélának az az igyekezete, amellyel a falu minden problémáját, a világnézeti és gazdasági átalakuláshoz szükséges minden útját és részletét meg akarja világítani, csak az a baj, hogy ez a mindenre kiterjedni akarás néhol logikai és lélektani ellentmondásokba téveszti, és a meggyőzés helyébe buktató kerül. Ilyen buktató rejlik például a lakodalommal foglalkozó részlet hátterében. Ez az első pap nélküli lakodalom a faluban. A falu természetszerűleg két pártra szakad, de a kérdés érdemleges kielemzése, megvitatása elkenődik: megtudjuk, hogy a lakodalom nem meggyőződés, kiállás következményeképpen zajlott le pap nélkül, hanem mindössze egy régi sérelem megtorlásaként: „Mindennek megvan az oka, Sándor ... Amikor meghalt az öcsém, harminc esztendeje már annak, a tisztelendő úr nem akarta eltemetni, mert nem volt miből fizetnünk. Ha akkor temetni tudtunk nélküle, most esketni is tudunk. „Ezen a tényen már alig változtat az utána biggyesztett írói mentesítés: „Meg aztán, az igazat megvallva, ő maga sem akart templomi esküvőt.“ — a lényeg mégis az marad, hogy itt egyetlen pap felé irányul az eb ura fakó, és nem a klérus ellen folyik a harc.

Elhibázottnak látszik a csehországi kis ipartelep rajza is. A két szökött szerelmest az első csalódás ugyanis a rendetlen, piszkos, barátságtalan, elhanyagolt lakás, rideg környezet megpillantásakor éri. „Pusztaság“ ez a hely, ..elátkozott hely, ahol még a szél is sír örökké!“ Nem tudni, a lokálpatriotizmus beszél-- teti-e így a szereplőket vagy egyéb oka van annak, hogy az ipari szempontból és egyéb szempontokból is annyira fejlett csehországi ipartelepek közül épp ide kellett jutniuk Gaál Istvánéknak, esetleg más oka volt a telep elhanyagoltságának — a magyarázattal az író adós marad, pedig ez a kérdés több okból sem tekinthető másodrendűnek.

Nem egészen világos, miért kellett a szerelmi bonyodalmakkal már amúgyis tútelített események közé még az öreg Gaál András és Mari néni kései összeházasodását is beütemezni, hacsak nem azért, hogy itt ismét elénk vetí- tődjék egy újabb dickensi életsors laterna má- gikája: a főjegyző úr fia által félszázaddal azelőtt elcsábított Mari néni története, a szokásos törvénytelen gyermekkel egyetemben, akit természetesen nyomban el is szakítottak Mari nénitől, és akit Mari néninek sohasem sikerült felkutatnia. Még fölöslegesebbé teszi ezt a beszövést (mint beszövést! — önálló történet keretében, mint a regény sok más epizódját is, szerencsésebben fel lehetett volna dolgozni) az a megintcsak népiesen szenten- ciázó rigmus, amellyel az öreg Gaál pontot tesz az epizód végére: „Hát neked is kijutott az életből, Mari

__Sorsunk között csak az a különbség, hogy téged jobb kézzel, engem meg ballal pofozott az élet..."

N

agyon gyönge lélektani alapokon nyugszik Gaál János.gyűlölködő, kulákot mintázó apósának a veje ellen irányuló bosszúja is, de még gyöngébb Gaál János önmaga-tisztázásának a szentimentalizmusba átcsapó első része, amely után „fergeteges tapsvihar tör ki“. Az író itt ugyanis drámai légkört akart teremteni, és elsiette, mert siettetni akarta a kirobbanást, holott az később következett be, méghozzá nagyon természetesen, nagyon logikusan: a két ellopott zsák történetének leleplezésekor. Ez a rész különben a regény egyik legtermészetesebben, leghitelesebben ható jelenete, kár volt az írónak a csattanót elsietnie.

Végezetül hadd szóljunk még néhány szót a főhősről, Gaál Jánosról, akiből az író nyilván „pozitív hőst“ akart mintázni, ezért ruházta fel annyi széppel, jóval, annyi megvesztegethetetlenséggel (bár a csábító csibehús háromszori szerepeltetése kissé soknak tűnik fel: csibehúst visz az asszony a kórházba, csibehúst készít számára az öreg Mari néni is, és végül csibehússal környékezi meg a szerelemvágyó Kender Julis), csakhogy kár volt ennek a pozitív hősnek az elkerülhetetlen gyengéit a krisztusi sorvállalás, mindent megbocsátás, mindent megértés misztikus szenvelgéseibe burkolnia, amelyek során néhol már szinte az önsanyargatás flagelláns magatartását kényszeríti rá — „És ha a fia netán egyszer mégis megvetné, ő akkor is megbocsát neki, mert már most is tudja, hogy azzal önmagának bocsát meg, a maga vétkét ismeri el!“ — de miért ez a szükségtelen mea culpázás ? Mért nem veti meg ez a különben annyira rokon-