Irodalmi Szemle, 1961
1961/1 - HÍD - Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai szocialista magyar irodalomért
oldalúan, mert így Kassák tevékenységének csak a hibáit ismeri meg a csehszlovákiai magyar olvasó. Hasonló ellentmondást találunk Fábrynak Az Üt 2. számában közölt irodalmi tárgyú esszéjében, a Proletáríró a Britaniában címűben. Ebben Kodolányi Jánost támadja, de néhány éles megjegyzéssel illeti a Nyugat más íróit is. Bírálatának elvi lényege itt is világos: a nyugatos és a népies irányt kritizálja mar- xista-leninista szempontból. Kritikája azon* ban, főként Móricz Nyugatjával szemben, ultrabaloldali módon túlzó — ezt később maga Fábry is elismerte.15 Kodolányi neve ebben az időben igen gyakran szerepel a csehszlovákiai magyar sajtóban: a haladó értelmiségi ifjúság egyik kedvelt írója volt, de 1930-ban a Sarló zsákuccában című cikke heves sajtóvitát váltott ki, s az itteni baloldali ifjúság szembefordult vele.16 Fábry kritikáját Kodolányi igazságtalannak tartotta s védekezett ellene: „De hogy Ön cikkeiben állandóan mint árulót szerepeltet, ez több a soknál... Egyszer úgy is kiderül minden, s akkor Ön sajnálni fogja, hogy nehéz poszton, egyedül álló elvtársát félreértette“.17 Egyes magyarországi írók is Kodolányi védelmére keltek, így pl. Pákozdy Ferenc, de az író későbbi politikai magatartásával inkább Fábry véleményét igazolta.18 A Kodolányi ellen írt kritika hibája szintén abban rejlik, hogy Fábry figyelmen kívül hagyja az író életművét s csupán személyét bírálja — egy szempontból. Az egész mű értékelése helyett egy-egy részlet vagy szempont kiragadása máig is kísért Fábrynak néhány írásában. Ez olyan ellentmondásokhoz vezetett kritikáiban, hogy kisebb írókat a tehetségesebbek fölé emelt, vagy később dicsérte azt a művet, melyet régebben bírált19 stb. Szolgáljon mentségére, hogy aligha volt még olyan kritikus, aki nem tévedett volna, s főként az a tény, hogy tévedéseit meggyőződésből s nem személyes ellentétből kifolyólag követte el.Legfontosabb mentsége az a tény, hogy kritikáinak döntő többsége ma is helytálló, s ultrabaloldali túlzásaival is a következetesen szocialista irodalom kibontakozását próbálta elősegíteni. 14. Lásd a Korparancsban: Sebezhetetlen menekülés. 28 — 37. p. Tartalékaktivizmus. 37 — 43. p. Kassákkal a Korunkban ebben az időben polemizált is. 15. Fábry Zoltánnak e sorok írójához címzett leveléből: „Ezeket ma már természetesen szégyenlem . . ! Minket beugrattak a pesti informátorok“. (Stósz, 1960. V. 15.) önkritikát gyakorol Fábry Móricz megítélésével kapcsolatban Sas Andor tanulmányairól szóló ismertetésében (Fáklya 1954. 5. sz. 22. p.). 16. Kodolányi idézett cikke A Regqel c. napilapban jelent meg (1930 szept. 21.). A vádakkal igen erélyesen szembeszállt Balogh Edgár A Nap hasábjain, hangsúlyozva, hogy a Sarló nemcsak a horthysta irredentizmussal, hanem a csehszlovák burzsoáziát támogató aktivizmussal sem vállal közösséget. A heves sajtóvitában főként Paál Ferenc, aktivista politikus, A Reggel szerkesztője támadta a sarlósokat. A vitában a Sarlónak volt igaza, s Balogh Edgár nem alaptalanul állította, hogy Kodolányi félre A magyar proletár költészet halhatatlan mesterének, József Attilának nevét csak pozitív megvilágításban találjuk Az Ütban, — s ez Fábry egyik kimagasló irodalomtörténeti érdeme. Már a 6. számban bemutatja Fábry a Könyvek című rovatában József Attila emlékezetes elkobzott kötetét, a Döntsd a tőkét. Rövid ismertetését érdemes egész terjedelmében idéznünk, annál is inkább, mivel ekkor még kevesen részesítették ilyen meleghangú fogadtatásban a magyar szocialista líra első valóban kimagasló kötetét. „Üj verseskötetet lapozunk fel, írója: József Attila. Kiadták Budapesten és természetesen — elkobozták. Ez a verskötet: öröm és nyereség. József Attilának eddig is voltak felfigyeltető versei, de nem volt nyílt állásfoglalása. Nem tudtuk hová sorozni és ő sem tudta: hová tartozik. Most már tudja és tudjuk mi is. Tudjuk mi is és köszöntjük bizakodó erőöntudatos hallóval, saját versével: döntsd a tökét, ne siránkozz ne szisszenj minden kis szilánkhoz! Ha odasujtsz körül a sorshoz, az úri pusztaság rikoltoz, — a széles fejsze mosolyog! Egy garabonciás fürgeségével jön, vágtat és rohan tovább. Csóvavető, tetőgyújtó, bizakodó hitet hunyorító, erős paskoló és felrázó, aki széttép, szétmar, szétnevet, tönkresulykol mindent, ami nem az osztályharcot szolgálja. Még a verset is szétmorzsolja, félredobja, ki- játssza, hogy bolondos fintorral annál jobban kisikolthassa. tudatosíthassa a végső harcot: Ez mind csak játék. Ceruzával írom, uraktól kapott pénzen vett papíron. Még nem gépfegyverzüm-züm e betű váj, mint a nyomor, csíp, mint a tetü. Aki a pesti atmoszférában ilyen hangot tud megütni, ezt többé nem kell félteni. Egészséges és erős. Kacagva bakafántoskodva önti, gyömöszöli a saját erejét, saját bizakodását másokba, csüggedőkbe, ahol ilyen hangra már képtelennek hittük az embereket. József Attila hangja: egészség, erő, az osztályharc mindig felújuló tavasza.“20 hagyta magát vezetni a cseh burzsoázia jól fizetett újságíróitól. 17. Kodolányinak Fábryhoz írt leveléből. Csehszlovákiai magyar írók levelezése (CsMl). 27. Mivel a csehszlovákiai magyar irodalomnak még nincs archívuma, e tanulmány megírásához magunk állítottunk össze gyűjteményt néhány fontosabb levélből, fotókópiákból és másolatokból. A levelek eredetije részben a szerző tulajdonában, nagyobb részben pedig Fábry Zoltán tulajdonában van. Az iratok 112-ig megegyeznek a MTA Irodalomtörténeti Intézetben található, Béládi Miklós által készített mikrofilm felvételekkel. 18. Pákozdy Ferenc levele Fábry Zoltánhoz. CsMl. 28. 19. Az Ütban a magyar írókat elsősorban politikai szempontból értékelte, a tőle megdicsért írók egy része nem alkotott jelentősebb müvet: hasonló ok miatt nem ismerte fel Móricz Zsigmond műveinek jelentőségét. 20. Az Üt I. évf. 6. sz. 16. p.
