Irodalmi Szemle, 1961
1961/6 - LÁTÓHATÁR - Jurij Nagibin: Az ember és az út
megragadta a könyökét, magához húzta. A leány kitépte magát, s amikor Alekszej újra próbálkozott, megragadta ujjait, s elég fájdalmasan meggyötörte őket, azután fogta szépen, és visszatette a fiú kezét a kormányra. — Fene a jó dolgodat! — mondta a leány egyébként különösebb sértődés nélkül. — Beszívtál talán? — Nem én ? — nevetett Bicskov. — De jó is, hogy eszembe juttattad! Fékezett, lehajolt, kitapogatta a törlőrongyba csavart jéghideg palackot, elővette, fenekét a combjához csapta, s kiütötte belőle a dugót. — Megkóstolod? A nő undorodva rándított egyet a vállán. — Én ilyen förtelmes dolgot le nem nyelek. — Ahogy tetszik! A vodka, várakozása ellenére, valahogy nem ízlett, s Bicskov két korty után félretette a palackot. Bár a vodka nem esett jól, mégis kellemes meleg ömlött el testén, a feje nemcsak hogy nem borult ködbe, hanem megvilágosodott, és fáradtságtól eltompult érzékszervei visszanyerték nappali éberségüket. A gázolaj és a motorolaj megszokott bűzén keresztül megérezte a melegben megereszkedett prém csípős szagát és a púderrel keveredett kölni vagy parfőm illatát. S Bicskovban megint mozdult valami. Jobb kezét a leány háta mögé dugta, s megpróbálta átölelni. — Eressz!... Nem hallod!? ... — A leány hirtelen mozdulattal kiszabadította magát. — Kár annyira ugrálni — mondta Bicskov bosszúsan. — Mit akarsz? — kérdezte a leány, s most először fordult feléje. S érdekes, még amikor haragudott is, arca megőrizte mozdulatlanságát, olyan szorosan feszült rajta a sima, fiatal bőr. Egész haragja piciny, fényes, csillogó szemében összpontosult. Bicskov nem tudta, mit akar. Túlságosan elfáradt, kimerült ahhoz, hogy bármit is akarjon. Talán csak annyit akart, hogy egy pillanatra a helyzet urának érezze magút, hogy tóle függjön réges-régi ellenségének és boldog vetélytársának sorsa. Ha úgy történt volna, talán maga is békén hagyja; sokkal édesebb megvetni a hatalmat, mint élni vele. De a leány makacs ellenállása haragra gerjesztette. Ismét megragadta a vállát. — Eressz!... Én nem vagyok olyan!... Leszállók!... — Ne lármázz — mondta Bicskov nyugodtan. — Különben tényleg leraklak. — Tegyél le!... Nem is megyek tovább! ... Bicskov megállította a kocsit, átnyúlt a nő térde fölött, s kinyitotta az ajtót. Csípős, átható hideg vágott be a fülkébe. — Szállj le — mondta Bicskov, rá se nézve a leányra. A leány szippantott egyet kicsiny orrával, megigazította a szatyrokat, de nem mozdult. — Szállj már le, ha mondom, mire vársz? — mondta Bicskov nyugodtan. — Nem fogsz erőszakoskodni? — kérdezte hirtelen a leány, odahajolt hozzá, és kérőn belenézett a szemébe. — Ugye, nem erőszakoskodsz, kedves ? „No lám, már kedves lett belőlem! — nevetett magában Alekszej. — Ezzel ugyan nem fogsz meg engem!“ Rövidre fogta a fényt, elővette a szerszámokat, s kilépett a fülkéből. Hideg és sötétség vette körül. Bizony, nem valami barátságos a vidék ahhoz, hogy valaki egyedül maradjon az úton. Felnyitotta a motorház tetejét, ellenőrizte az olajszintet, azután kicsavarta a radiátor dugóját, s nyomába sípolva csapott ki a forró, szürke pára. Azután ellenőrizte, nem forrt-e fel a víz. Öklével megdöngette a kőkemény abroncsokat, majd térdre ereszkedve meg- rángatta a szállítószekrény tartó köteleit, s megint beszállt. A leány ajkait összeszorítva ült. Tiszta, kerek képe, takaros, rendes öltözete ismét haragot és ingerültséget ébresztett Bicskovban. Nem az övé a sima arca, az elolvadt hótól megsötétedett haja, fiatal, feszes melle, erős lába, kerek térde. Ahogy nem volt az övé a többi fekete haj, a többi kemény kis gödröcskés kerek arc, a többi erős, ismeretlen test sem. Bicskov cigarettát vett elő, sodorgatni kezdte ujjai közt, s elszakította. Kihajította az ablakon, elővett egy másikat, s rágyújtott. A kemény cigaretta nehezen szeleit, tüdejében nem érezte a kellemes kielégülést, s kihajította ezt is. — Megyünk már, vagy mi lesz? — kérdezte a leány halkan, de türelmetlenül. Bicskov a leány térdére tetté a kezét. Az nem mozdult. Akkor Alekszej bekapcsolta a második sebességet, s a kocsi teljes testében megremegve elindult. Bicskov kisvártatva bekapcsolta a harmadik, a ne
