Irodalmi Szemle, 1961

1961/1 - HÍD - Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai szocialista magyar irodalomért

Fábry Zoltán betegsége és megélhetési körülményei miatt nem hagyhatta el Stószot, ezt a keleszlovákiai kis falucskát, ahonnan nem volt áttekintése a mozgalom gyakorlati problémáiról és országos helyzetéről; szerkesztőtársai nagyrészt Pozsonyban éltek, a nyomda pedig Prágában volt. A szerkesztők a lappal kapcsolatos feladatokat mozgalmi munkaként, fizetés nélkül végezték, s megtörtént, hogy nem tudták kifizetni a nyomda számláját. Ezenkívül az egyre változó szerkesztői kollektívából, különösen kezdetheti, hiányzott a teljes egyetértés. A szerkesztésben az első évben három tényező működött közre: pártfunkcionáriusok, Fábry Zoltán és sarlósok. Ennek következtében a folyóirat egy-egy számában nézeteltérések és módszerbeli különbségek tükröződnek. A nehézségek megoldásában sokat segítettek a lapnak Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezető funkcionáriusai, mindenekelőtt Steiner Gábor és Major István, aki rendszeresen írt is a folyóiratba.

Az Otnak jó kapcsolata volt a párt irányítása alatt megjelenő hasonló tartalmú cseh Tvorbával s a szlovák Davval. A Tvorbából e folyóirat számára rendszeresen vettek át képanyagot, egyes cikkeket is fordítottak, a da- vistákkal pedig a pozsonyi szerkesztők személyes barátságban álltak, s elvtársi üdvözletüket Az Üt első száma a beköszöntő előtt hozza: „Kimondhatatlan örömmel tölt el, hogy új harcos áll be mellénk a frontba. Mi, kik vállaltuk, hogy aláássuk a felázott talajt, a léleknélküli, tehetetlen, de annál őrjöngőb- ben tomboló kapitalizmus törmelék élete alatt itt Szlovenszkón, mi éreztük legjobban oly magyar szócső hiányát, mely körül a magyar munkás és kisgazdaifjúság az életképes fiatal magyar intelligenciával csoportosulna. Az út, melyre ráléptek, betölti ezt az űrt. Üdvözöljük utatokat, mely végül is a DAV útja is.“1

A davisták közül Ján Rob Poničan költő írt is Az Ütba (ő vezette be az intelligencia válságáról szóló ankétot), Laco Novomeský pedig cseh szocialista lapok számára fordította Az Üt egyik szerkesztőjének, Balogh Edgárnak a tanulmányait.

A különböző nehézségek ellenére Az Üt aránylag rövid idő alatt népszerű folyóirattá vált, többezer előfizetője lett (kísérlet történt arra is, hogy példányszámát 10.000-re emeljék fel), s rendkívül fontos szerepet töltött be a kommunista eszmék terjesztésében a csehszlovákiai magyar dolgozók között. Kü1. Az Üt. I. évf. 1. sz. 1. o.

2. Az Üt 4. számában olvashatjuk a következő szerkesztőségi felhívást: ,,A cenzor után a tartományi hivatal. Lapzártakor értesülünk, hogy Maior és társai pőrének előestéién, Az Üt feltartóztathatatlan elterjedésének negyedik hónapjában, mikor példányszáma megháromszorozódott

— a pozsonyi tartományi hivatal egész Szlovenszkó területére nem engedélyezi Az Üt uccai árúsítását. A cenzúra fehér foltjai után az első előretörés Az Üt terjesztésének megakadályozására. Válaszunk: Ezer új előfizetőt Az Ütlönösen gyorsan fokozódott a lap népszerűsége a kosúti sortűz után, 1931 nyarán, amikor rendszeresen foglalkozott a nagyrészt magyar nemzetiségű falusi földmunkások küzdelmeivel, sztrájkjaival. Az államhatalom cenzúrával és más adminisztratív eszközökkel is küzdött ellene: már a harmadik számtól kezdve megtiltották a lap utcai árúsítását:2 Ettől kezdve a folyóiratot főként a kommunista lapterjesztők, kolportőrök terjesztették, számos munkahelyen megszervezték Az Üt barátainak körét, melynek segítségével a szegényebb dolgozók ingyen kapták a lapot. Horthyék Magyarországáról a folyóiratot már az első szám megjelenése után kitiltották: itt Az Utat illegálisan terjesztették, természetesen kevés példányszámban.3

Tartalmát tekintve Az Üt hasonlított a Moszkvában megjelenő Sarló és Kalapácshoz: foglalkozott elméleti és gyakorlati politikai kérdésekkel, közölt riportokat, szocialista jellegű költeményeket, prózát, montázs-cikkeket, tanulmányokat, kritikát, részleteket a kommunista képviselők beszédeiből stb. A folyóirat ankétot hirdetett az értelmiség válságáról, versenyt proletár írók számára, rendszeresen közölt visszaemlékezéseket „A" magyar proletariátus történeti dokumentumai“ címen. A lap első sžáma még nagy részben kulturális jellegű, de később a munkásmozgalom erős fellendülése Dél-Szlovákiában előtérbe helyezi a gyakorlati politikai kérdéseket, s Az Üt csekélyszámú magyar értelmiség •egyre inkább a kommunista párttal szimpatizáló dolgozó tömegek politikai orgánumává válik, de mindvégig helyet adott az irodalmi és kulturális kérdéseknek is.

Amikor a lap a kultúrpolitikától a tömeg- politika felé orientálódott, újabb szerkesztői nehézségek merültek fel. Fábry Zoltánt már ekkor „stószi remetének“ nevezték, mert valóságos „cellaéletet“ élt német és magyar könyvei közé temetkezve az elhagyott falucskában. Számára megfelelőbb lett volna egy elméleti és irodalmi jellegű lap szerkesztése, de harcos antifasiszta pulicisztikájával, nevének népszerűségével és tekintélyével értékes szolgálatott tett Az Ütnak is. Az olvasókkal a gyakorlati élettel való kapcsolatban nagy segítségére voltak a pártfunkcionáriusoknak a sarlósok vezetői, akik még az előzetes szociográfiai vándorlások során megszokták a falura járást s a lapban új szociális irodalmi műfajt teremtettek: az ún. dokumentum-irodalmat. Ennek az volt a lényege, hogy egy dolgozóval elmondatták élettörténetét, vag'y

nak, háromezer új példányszámot! — Minden faluban, városban Az Út barátainak az egyesületét!“ 12. p.

3. Horthyék belügyminisztériuma a lapot Magyarország területéről kitiltotta, szerkesztőit és munkatársait nyilvántartásba vette, magyarországi terjesztői és munkatársai ellen pedig vizsgálatot indított. Lásd a budapesti Párttörténeti Intézet levéltárában (PIL): Rendőrségi jelentés Az Üt munkatársairól. A XI. 15/1931/1. Ugyanitt rendőri jelentések arról, hogy Az Üt egyes példányait kommunista futárszolgálat és a dunai személyha^ók segítségével bejuttatják az országba. A. 111/14/15/1931.