Irodalmi Szemle, 1961

1961/6 - Zala József: Őszi hangok - Urbán Gyula: Két vers

K. Vyškolil felvétele

A halk neszü ősz vert tanyát az ólomszürke ég alatt, fáznak a csupasz fejű fák, és dideregve alszanak,

A kopár, nyirkos testű táj fénytelen és árnyéktalan, hiába várja a napot, valahol messze fogva van.

Lábakat és kerekeket marasztal az utcán a sár, lassan halad, ki haza tart, párája jelzi, merre jár.

Alig múlt még a szürke dél, s az ablakon az est kopog. Nagyot lobban a lámpafény, nyújtózkodnak a bútorok.

A tűzhely halkan duruzsol, mutogatja rőt parazsát, kézről-kézre jár a kilincs, míg egybegyűl a kis család.

Napilap, könyv és rádió — s a képernyőn a nagyvilág, munka után pihen a test, és az értelem tudni vágy

mindarról, ami megtörtént és arról, ami várható.

Ez őszi estnek nyugalmát magként elvetni volna jó,

hullna rá lehelet-finom, halk neszü, olvasztott ezüst, és sarjadva, erősödve bő termést hozna mindenütt.

Zala József

0

Urbán Gyula

gyermekbénulás

(A Janske-Lázné-i szanatóriumban)

a Károlyhídon

Cigány gyerek. Egy sárga kéz végigropogtatta.

A hegedű másra várhat; ág lett lába, karja.

Pillérei a hajnalig vezetnek, hol fény szitál; aranyvessző-eső. Sirály remeg. Az öregebb szemeknek papír-hajó vagy papír-repülő.

Éter szagban két kis mankó evez szakadatlan ember-sziget felé. Ivük villog a sugárban.

A víz ezüst bokáját lenn a mélyben hat kutya marja: hat hullámtörő.

Két sor szobor. A végükön merészen toronnyá állt a megkövült idő.

Fény kockák közt két satnya láb iskolásdit ugrál, nem járja ki, újra kezdi minden fordulónál.

Naponta fürdőm itt a zsenge szélben. Eszem. Sirályoktól kísérve mérem a reggel fényes, frissebb lépteit.

Láttam egy feketerigót. Fából volt a szárnya. Fehér mezőn űz azóta, pedig nincs is lába ...

— S ahol egy bronz kereszt feszül az égnek a járda másik oldalára térek.

— Egy nyugtalan szent hullt a mélybe itt..,

Prága, 1961 március

Prága, 1961 május.

őszi hangok