Irodalmi Szemle, 1961

1961/6 - Bábi Tibor: Eltorlaszolt út

rodott N. N. doktor nagyszerű fényképgyűjteménye. Odáig vitte szenvedélye, hogy egynéhányszor benevezett az amatőr fényképészek országos versenyére, mégis érthetetlenül elutasította egy könyvkiadó szakértőjének ajánlatát, aki az ő képgyűjteményéből akarta kiválogatni egy turistáknak szánt közlemény fényképanyagát.

— Nem csinálok professziót a kedvtelésemből — hajtogatta N. N. doktor védekezésül az egyre sűrűbben ismétlődő ajánlatokra. Ám legsikerültebb felvételeit albumokba gyűjtve, aláírásokkal ellátva önzetlenül közszemlére tette a kórházi rendelők várószobáiban a népszerű egészség- ügyi lapokkal és közleményekkel együtt, s az unatkozó betegek szívesen lapozgattak és gyönyörködtek bennük.

Látszólag megelégedett ember volt N. N. doktor. Csak a munkájának, családjának és kedvteléseinek élt, s népszerűsége egyre növekedett, míg ...

Egy nap — évekkel ezelőtt történt — a város békés hangulatát váratlan esemény bolygatta meg. A város szélén magánosa^ álldogáló házba két gyanús és marcona férfi rontott be. Az egyik mintha sántított is volna, de az asszonyka, aki a házban lakott, ijedtében elfelejtette jobban szemügyre venni őket. Besötétedett már, s a férfiak szállást és vacsorát kértek. Az özvegy vendéglőt és szállodát ajánlott nekik. Ám azok követelődzve és fenyegetődzve léptek föl. Az asszony erre lármát csapott és sikoltozni kezdett, mire a két idegen megrettenve eltávozott.

A lármára előkerült valamelyik távoli szomszéd. A szemfüles és óvatos ember elment a legközelebbi őrszobára, és jelentette az esetet. Akkor derült ki, hogy a határőrség és a biztonsági szervek már vagy negyedik napja két bújkáló, gyanús alakot keresnek. Az egyiket a határmenti erdőkben meg is sebesítették üldözés közben, s most alighanem sántít.

A két üldözöttnek egy időre nyoma veszett. Vagy tíz nap múlva V.. .-ben találtak rájuk. N. N. doktor adott nekik menedéket a városi klinikán, s ezt is csak a véletlen derítette ki. A betegek létszámát ellenőrző nővér jött rá, hogy két létszá- monfelüli ember tartózkodik a kórházban.

Egy külön kis szobában kaptak helyet és ágyakat. A doktor maga élelmezte őket. Az egyiknek a combján valóban egy gyó- gyulóban levő sebet találtak, a másiknak kutya baja se volt. Hogy kerültek V .. .-be

és a klinikára? Egyenesen N. doktort keresték: tudták, hova kell menniök. A sebész személyes utasítására helyezték el őket, s nyilvántartásukról megfeledkeztek.

Az eset kivizsgálása során azzal védekezett, hogy ő nem diverzánsokat, de sebesült és agyonhajszolt embereket fogadott be a klinikára, csak emberi kötelességét teljesítette. Hát rendben van, teljesítette volna, de nyilvántartásukról miért feledkezett meg ? Erre már nem tudott mit válaszolni. És még sok más kérdésre nem tudott megfelelni.

Igaz ugyan, hogy volt egy nagybátyja Németországban, de az sosem ajándékozott neki Wartburgot. És igaz, hogy szeretett fényképezni, de miért fényképezett katonai objektumokat? És miért volt kocsijának elforgatható és kicserélhető rendszáma? És az NDK-ban tett látogatásai során miért hagyta el oly gyakran beteges nagybátyja lakhelyét? És miért szerelte föl magát hamis iratokkal és miért hajtatott át olykor Wartburgjával a brandenburgi kapu alatt? És kivel tárgyalt és kivel egyezkedett ártatlan villáknak álcázott kémközpontok hivatali helyiségeiben és fogadótermeiben?

Sok-sok kérdésre kellett felelnie a doktornak és nem tudott. Hosszú szabadság- vesztésre ítélte őt a bíróság és eltiltotta hivatásának gyakorlásától. A felesége elhagyta és férjhez ment. Ő maga most itt ül — nemrég engedték szabadon — még büntetésének letöltése előtt.

Hosszú történet volt. Milán barátom belemarkol rakoncátlan szőke hajába és megint a számla felé nyújtja kezét.

Én meg a doktor furcsa figuráját nézem, egykori előkelőségének bő, ránemillő torz maradványait, a púderrel szárított, fehér arcot, nehéz, gyulladt szeme héját, a nehéz testi munkától megjegyzett, egykor finom kezét, rideg és kétségbe ejtő magánosságát.

Miért tette mindezt ez az ember ? A Wartburgért? Pénzért? Vagy elvei voltak? Micsoda elvek késztethetik egy értelmes embert ilyen olcsó ármánykodásra, lappangásra, titkos üzelmekre? Hát nem volt neki elég a megbecsülés, amit hivatása révén szerzett, épp ezzel a megbecsüléssel és bizalommal kellett visszaélnie? A családja vajon mit gondol róla? És mit gondolnak róla egykori ismerősei és betegei? Mi távoztatja el belőle a kalandor bizar