Irodalmi Szemle, 1961
1961/6 - Fábry Zoltán: Európa elrablása
Gundlach szavaival az atomháborút: „Az atomfegyverkezés ellenzői nem szolgálják az Egyház javát, mert egy atomháború semmiképp sem ellenkezik a katolikus egyház principiumaival, és ezért ez a háború nem nevezhető erkölcstelennek“. A felelősség alóli feloldás itt csak az atomháború teljességét jelentheti. Von Crammer nyugatnémet író legújabb helyzet- jelentése összefoglalóan tárja elénk a tizenkettedik óra veszélyét: „Ne áltassuk magunkat: már olyan későn van, mint a harmincas évek elején; azzal a különbséggel, hogy most nem egy Hitler fenyeget, de egy korszerűbb, rafináltabb formája a diktatúrának, mely azonban az atomháború formájában, mindnyájunk pusztulását hozza“. A német változatlanságban új változatokat, új színképet fedeztünk fel; de ezek a legrégibb német tényezőknek — a feudalizmusnak, a középkornak — csupán modern vetületei: arisztokratizmus és klerikalizmus. A legteljesebb korszerűtlenség invokálja és igazolja itt a legkorszerűbb borzalmat: az atomháborút. Bonn célja érdekében az újat és a régit egyforma intenzitással mozgósítja. És az eredmény? Elfogulatlan tanút idézünk, a Hitler-merénylő gróf Stauffenberg rokonát: Dr. Aleander Schenk Graf von Stauffenberget: „A bonni állam a legtisztább rendőrállam —, metternichi értelemben, ahol a népet ámítják és becsapják“ (Blatter für deutsche und internationale Politik. Köln, 1957. 736). Nem véletlen, hogy az igazságot itt is — akárcsak a voronyezsi magyar haláltáncnál — egy arisztokrata, egy gróf mondja ki. Mindketten osztályuk kétszínűsége ellen lázadva, osztályuk bűnét, háborús cinkosságát leplezve, a kendőzetlen igazságot mondják ki hitelesen: az immár cáfolhatatlan és riasztó igazságot: a háború változatlan hazugságát és embertelenségét! O. Dubay metszete
