Irodalmi Szemle, 1961
1961/5 - HÍD - Botka Ferenc: A szovjet proletárirodalom visszhangja a csehszlovákiai magyar munkássajtóban
A szovjet proletárirodalom visszhangja a csehszlovákiai magyar munkássajtóban A magyar proletárirodalom története 1920 és 1945 között elválaszthatatlan a vele kapcsolatba kerülő proletárirodalmak fordításainak, visszhangjának és hatásának a vizsgálatától. Különösen jelentős e tekintetben a szovjet irodalom szerepének és ösztönző hatásának a megvilágítása, hiszen a magyar munkáskultúra a két világháború közötti évtizedekben a német nyelvterület mellett egyre inkább az orosz, illetve szovjet kulturális élettel tartotta fenn a legszorosabb kapcsolatokat. A szóbanforgó időszakban a magyar proletárirodalom egyik legjelentősebb fóruma — a csehszlovákiai magyar munkássajtó. Az 1918- ban létrejött polgári köztársaság viszonylag szabad légköre kedvező feltételeket teremtett a munkásmozgalom és a baloldali sajtó kibontakozásához és megerősödéséhez, amely utóbb a rendőrség és a cenzúra minden későbbi nyomása, sőt üldözése ellenére megmaradt a magyar proletárirodalom előretolt hadállásának. A huszas évek elején a Kassai Munkás (később: Munkás), a Csehszlovák Kommunista Párt magyar nyelvű napilapja, majd annak hetilappá válása után az Üj Szó, Az Üt és a Szovjetföld c. folyóiratok, s végül a hitleri Az Üj Szó megalapítása, irányzata Az Üj Szó 1929 szeptemberében indult. Szerkesztője (s egyben anyagi finanszírozója): Barta Lajos, a magyar emigráns irodalom kiemelkedő képviselője, aki ezekben az években Bratislavában telepedett le. A folyóiratnak 1929-ben mindössze hat száma jelent meg, s mintegy másfél év kihagyással: 1932 áprilisában indult újra. Sajnos a szerkestzőségnek mindvégig nem sikerült metgeremtenie a folyóirat fennállásához szükséges anyagi fedezetet s ezért az 1933. évi 1. számmal véglegesen megszűnt.1 A folyóirat magánvállalkozás jellegéből ere1. 1929-ben nyolc, 1932-ben tizenhárom és 1933-ban tehát egy számban jelent meg. 2. L. az 1932. 2. sz. fedelének belső oldalát. 3. b. 1. (Barta Lajos): Magyar írás. 1932. 2. sz. 1920 p. megszállást közvetlenül megelőző években a népfront napilapja, a Magyar Nap tölti be ezt a szerepet. A Szovjetunióban megjelenő magyar emigráns-sajtót kivéve (Sarló és Kalapács, Üj Hang), ebben az időben sehol sem nyíltak a szovjet irodalom terjesztése és propagálása előtt olyan tág lehetőségek, mint éppen a csehszlovákiai munkássajtóban. Már 1920-ban megjelennek az első híradások, s a Kassai Munkás e korai közleményei az eredeti orosz publikációkkal szinte egyidőben adnak hírt a szovjet irodalom legújabb termékeiről. Gorkij, ‘Majakovszkij, Szejfullina, Nyeverov és több proletkultos költő műve jelzi ezt a folyamatot. Az Üj Szó, Az Üt, a Szovjetföld és a Magyar Nap méltó módon folytatták e kezdetet. Sőt a harmincas években könyvalakban is megjelentek egyes szovjet írók művei, Eren- burg, Bogdánov, Tretyakov és Solohov regényei. Tanulmányunkban a szovjet irodalom magyar fogadtatásának e rendkívül gazdag és változatos folyamatából szándékozunk bemutatni egy kisebb szakaszt: Az Üi Szó idevonatkozó közleményeinek a tükrében. dően nem tartozott egyik párthoz sem; a „szocialista szolidaritás“ fórumának vallotta magát,2 az új magyar „világ forradalmi arcának“, amely ellenpólusát képezi minden réginek, elavultnak.3 Szemléletét erős intellektualizmus jellemezte,4 nyilvánosságot adott a kommunista, a szociáldemokrata, sőt a szocializmus felé közeledő (pl. Sarló mozgalom)5 gondolat különféle irányzatának is. A szerkesztés minden jószándéka ellenére ez bizonyos elvi ingadozásokra és eszmei tarkaságra vezetett. De ha összehasonlítjuk a két (1929-es és 1932-es) évfolyamot, láthatjuk, hogy a letisztulás folya4. L. Barta Lajos: Áru társadalom. 1929. 1. sz. 3-4. p. — Üj barbár. 1929. 3. sz. 5. Balog Edgár: Az új nemzedék szava. 1929. 1. sz. Botka Ferenc Mii
