Irodalmi Szemle, 1961
1961/1 - Tóth Elemér: Három vers
Hazavárnak Anyám Jó anyámék hazavárnak, írták — a régi kis házba, kékre dermedt fényhernyócskák, hulltak a nehéz világba. Jó anyámék hazavárnak. „Pecsenyét sütök — s kalácsot, foszlósát akár a felhők, jóízűt akár a harmat, duzzadt akár az emlők. Pecsenyét sütök s kalácsot." Vártak; ki-kinézegettek, félszájjal csörgött a szarka, „... szép karácsonyunk lesz meglásd, hazajön. Jelzi a szarka.“ Vártak; ki-kinézegettek. Az illatok kavarogtak, konyha előtt a nagy hóban, táncot jártak fagyos varjak, a tehén bőgött az ólban. Az illatok kavarogtak. S hogy beléptem a szobába, ezüst csillogott szemükben, hóporos feny'óillat ült izgatott révületben, Hegy beléptem a szobába. Anyám mellém ült a lócán simogatta a váltamat, apám a rádión babrált, s nevetett bajusza alatt. Anyám mellém ült a lócán. Ez volt a legszebb karácsony, csillag-kandúrok nevettek, fénybe gyúlt minden köröttünk, a fák táncrakerekedtek. Ez volt a legszebb karácsony. Kisfalu. Villanyfény kattan sötét szobában. Ki az ott, nézd csak, vajon megismered-e? Körültipegi a szürke asztalt, s a székeket igazgatva, simogatja tekintete a szoba ételszagú kopottas padlóját. Ki az ott, nézd csak, vajon megismered-e? Anyám! Szaladok reszkető karjai közé. Nézem ... milyen édesen tud mosolyogni, akár a tavaszi madárcsipogós reggel. Hallom a hangját fülemben muszikálni, ahogy köröttem tesz-vesz, edényekkel zörög. Nézem ... milyen édesen tud mosolyogni. Gondtörte hátán csigaként cipeli múltját. Araszos léptekkel tipeg az udvaron, hol itt, hol ott talál igazítani valót, összelapátolja a homokot, nem tudom lebeszélni; dolgozott eleget, pihenjen. Araszos léptekkel tipeg az udvaron. Napszámos volt, sok kapanyél törte tenyerét. Arca ezerráncú, hasított barázda, őrzi a múlt csákányfogát mélyre vésődve. Százszor megfoldta, ha elszakadt ruhája, újat nem vett, kapargatta a pénzt fiának. Anyám arca ezerráncú barázda. Szemében régi jóság kék virágja csillog. Hosszú haját fakóra szívták az évek, és akár az ökörnyál, bokorba akadva, lobognak haján apró ezüstfények, akár a nap, vagy akár a hold közelében. Hosszú haját fakóra szívták az évek. Kisfalu. Villanyfény kattan sötét szobában. Ki az ott, nézd csak, vajon megismered-eT Körültipegi a szürke asztalt, s székeket igazgatva simogatja tekintete a szoba ételszagú kopottas padlóját. Ki az ott, nézd, csak, vajon megismered-e? Tóth Elemér írom vers
