Irodalmi Szemle, 1961
1961/5 - Tóth Tibor: A kommunizmus küszöbén
Thornton Wilder, Quasimodo és Moravia, Ionesco és Osborne. Ám műveik között hiába keresnénk az állítólag „szabad világ“ dicsénekét; ellenkezőleg, minden írásuk a polgári társadalom, a polgári áldemokrácia hazugságát és tarthatatlanságát bizonyítja és kiáltja világgá, támad és leleplez, kipellengérez, lázong és ostoroz. A csődnek, a megmaradhatatlanságnak a hite ott él még a polgári társadalom oly kedvelt íróinak műveiben is, amilyen például a svájci Dürrenmatt. ★ A pártprogram foglalkozik a nemzetiségek kapcsolatainak erősítésével is. Hangsúlyozza, a kommunizmus győzelme még közelebb hozza egymáshoz a nemzeteket, fokozza gazdasági és eszmei közösségüket, kifejleszti lelki alkatuk közös kommunista vonásait. A nemzeti különbségeknek, különösen a nyelvi eltéréseknek az elmosódása azonban lényegesen hosszadalmasabb folyamat, mint az osztályhatárok elmosódása. A proletár internacionalizmus, a lenini nemzetiségi politika szellemében a párt nem tűri sem a nemzeti különbségek elhanyagolását, sem eltúlzását. A programtervezet hangsúlyozza, folytatni kell minden nemzet és nemzetiség gazdasági és kulturális fejlesztését, a kommunista építés folyamán gyarapodó javakat igazságosan kell elosztani valamennyi nemzet és népcsoport között, s törekedni kell az egyes népek és nemzetiségek szocialista kultúrájának további sokoldalú felvirágoztatására. Fokozódik a nemzetek és népcsoportok eszmei egysége, kultúrájuk kölcsönös közeledése. A pártprogram hangsúlyozza, továbbra is biztosítani kell a Szovjetunió népei által beszélt nyelvek szabad fejlődését, az ország minden állampolgárának biztosítani kell, hogy bármely nyelven szabadon beszélhessen, bármely nyelven nevelhesse és taníthassa gyermekeit; nem szabad megengedni semmiféle előjogot, korlátozást vagy kényszert sem az egyik, sem a másik nyelv használatánál. Pozitív jelentősége van annak, hogy az emberek anyanyelvűk mellett önként tanulják az orosz nyelvet, amely gyakorlatilag a népek érintkezésének és együttműködésének közös nyelve lett. A programtervezet a nemzeti kérdésben hangsúlyozza a jövőben is következetesen alkalmazni kell az internacionalizmus elveit a nemzetiségi viszonyokban, erősíteni kell a szocializmus egyik legfontosabb vívmányát: a népek barátságát. Ugyanakkor engesztelhetetlen harcot kell folytatni a nacionalizmus és a sovinizmus minden megnyilvánulása és maradványa, a nemzeti korlátoltság és kivételezettség tendenciái, a népek múltjának idealizálása ellen. Megengedhetetlen a nemzeti elkülönülés bármiféle megnyilvánulása a különböző nemzetiségű dolgozók nevelésében és alkalmazásában. A lenini nemzetiségi politika ez újabb dokumentuma sok mindenben tanulságot és okulást jelent számunkra is: a nemzetek egyenjogúsága, szabad és sokoldalú fejlődése sohasem vezethet bárminemű nemzetiségi elkülönülésre, amolyan „magunk csigaházába zárkózásra“. A fejlődés, a mindnyájunk munkája termette gyümölcsök egyenjogú élvezői vagyunk: semmi okunk, hogy nemzeti vagy nemzetiségi alapon kivételezettséget, előjogokat követeljünk. ^ ★ Sok mindennek mondják, sok mindenhez hasonlították az SZKP új program tervezetét: elnevezték Magna Chartának, új Manifesztumnak, és így tovább. Ügy hiszem, hasonlatokra semmi szükség: mindennél többet mond, hogy ez a dokumentum annak a pártnak a harmadik programja, amely előző két programját következetesen megvalósította volt.
