Irodalmi Szemle, 1961

1961/4 - FIGYELŐ - Bábi Tibor: Csontos Vilmos — Hiszek az emberben

zottságával, remek gyermekpszichológiájával és csiszolt művészi eszközeivel — mi is szerencsés műalkotásnak s egyben felejthetetlenül szép pedagógiai hőskölteménynek tartjuk. Nem tarjtuk azonban olyan tipikus, sui generis műnek, amely ennek a nagyon érdekes és reményteljes írói egyéniségnek a leglényegesebb jegyeit tükrözné. Ebből a mai gyermekportrét szeretettel megrajzoló, egy zárkózott gyermekleiket művészi és pedagógiai hozzáértéssel kibontó regényből természetszerűleg hiányzik az a robbanásra kész társadalmi és lélektani feszültség, errupció, ami a Freskó-1 és Az

Sz-et olyan nyugtalanítóan érdekes, az olvasó lelkét teljesen felkavaró művekké teszi.

Meg vagyunk győződve arról, hogy Szabó Magda a társadalom fejlődési folyamatainak művészi újrateremtésében — a Freskó és Az őz által képviselt műfaji vonalon is! — hamarosan eljut ahhoz az alkotómódszerhez, amellyel az elhaló régi és a születő új küzdelmét teljes realitásában és perspektívájában tudja majd visszaadni. Ez nemcsak Szabó Magda írói profiljának az eszmei kikristályosodását* fogja jelenteni, hanem egyúttal a szocialista realista magyar regényírás jelentős gazdagodását is.

Bábi Tibor

Csontos Vilmos Hiszek az emberben

Nagyon mélyről, a paraszti sors legmélyéről indult Csontos Vilmos jó harminc évvel ezelőtt. Apja, ő maga a földnélküli Jánosok hadát szaporította. Tengődés, nyomorúság volt ez a sors, ebből készült kitörni a fiatalember, akiben költő szunnyadt. Szabóság, gyalupad

— szóval mesterség lett volna az útja, módja a szabadulásnak. Csakhogy mire viheti, aki asztalos Garamsallón vagy egyebütt ? Esett ember marad haláláig, akin csak a csoda segít, vagy a lázadás.

A lázadásnak konkrét lehetősége és útja van: a munkásmozgalom. Csontost elkerüli ez a lehetőség és út. Ahhoz alkalom és öntudat kelletik. Marad a csoda, egy fiktív csoda és a lázadás fiktív lehetősége: a költészet. Harminckettőben jelenik meg első verses kötete: a Magyar ugaron. Később egy közös kötet Üzent a föld címmel, írták Agárdy Zs., Csontos V., Sass J., Veres V. — s harminchatban Üzentek értem c. kötete. Csupa zűrzavar itt még minden, csupa keserű magyarkodás. Petőfi nyelve és képei s képtelen Ady-beütések borítják el e verseket s főképp valami ködös paraszti messzianizmus. Aztán jön harmincnyolc és további keserű évek. Negyvenegyben megjelenik a Tovább kell menni c. kötet. Tovább kell menni — de merre? A vers és a nyelv csiszolódik. Olykor szép és megkapó versek kerekednek ki a toll alól

— később megállják helyüket egy szerencsés válogatásban (Kell itt a szó), de az eszmei zavar még inkább fokozódik. A költő, aki lázadni akart, lehetetlen ars poétikát vall:

Koldult szeretni,

Vakot vezetni,

Árvát gazdagot,

Kicsit és nagyot Testvérré tenni,

S övéké lenni,

Boldog poéta sors.

A politikai gondolkodásra való képtelenség poézise és zűrzavara ez. Ebben az időben

Erdélyi Józsefben, Sinka Istvánban, Sértő Kálmánban leli föl költői családfáját és rokonságát, s a fertőző történelmi légkörtől a baka színvonalára züllesztve faragja rímeit. Aztán elhallgat — hosszú időre elhallgat. E látszólagos elnémulás leple alatt indul meg az ér- lelődés és érés folyamata. Konfliktusba keveredik önmagával, a háborúval, az osztálytársadalommal és annak magyar ragadozóival és hiénáival, a nyilasokkal. A paraszti messzianizmus és az osztálybéke primitív ars poétikája értelmét veszti. Kezdetét veszik a komor rádöbbenések, s azokon túl most már igaz, de kései meglátások:

... látásom már kései látás,

Megelőzött a sors látással és tettel,

Zengő kiáltásom kései kiáltás,

Elindult a tömeg nagy, merész léptekkel!

(Elindult a nép — Kell itt a szó)

Ötvenhatban megjelenik Kell itt a szó c. kötete — válogatás a huszonöt évi költői termésből. Talán megszépíti a költőt, képtelen eltévelyedései és könnyelműségből fakadó sa- langok nélkül mutatja be, de joggal, mert ez a kötet egy paraszti lélek s azon túl a félrevezetett, háborúkban és ínségben őrlődő parasztság komor drámájának feloldását jelzi. A teljes feloldást a Hiszek az emberben című kötet hozza meg. Ez a legújabb kötet újabb öt esztendei érlelődés terméke és gyümölcse. Nyolcvankét vers hat ciklusban — a címadó vers jelzi legfrappánsabb módon a költő útját a primitív, osztálybékét hirdető ars poétikától a komoly férfias politikai állásfoglalásig.

Hiszek az emberben! — kiáltja költő. Milyen emberben? Kit széppé formál a fejlődés törvénye, a munkásban, a parasztban, a békeharcos emberben, aki hittel élteti a költőt. Nem máról holnapra tett szert ilyen hitre: Kellett annyi év, hogy szépre érjen bennem minden emlék... hogy megértse a történelmi eseményeket, a Nagy Honvédő Háború népeket szabadító jelentőségét. De nem