Irodalmi Szemle, 1961

1961/4 - Duba Gyula: Gyanús, aki nem lop

nekem feltűnt és azóta sem értem. Vendéglőben étkeztünk, huszonhat ötvenbe került a menü. A férjem ötven koronással fizetett. Közben a főpincér elment valahová, beszélgetett és amikor visszatért, százkoronából adott vissza. Én már örültem, hogy ingyen ebédelünk, sőt kerestünk is egy húszast az ebéden, de a férjem csak néz meredten a pénzre, simogatja a homlokát, mint akinek a feje fáj, súly nehezedett az agyára vagy mi, és azt mondja: te kis szívem, ugye mi ötvenessel fizettünk? Igen, feleltem gyanútlanul. Erre visszaadta a pénzt a főpincérnek. Nem csináltam ott azonnal jelenetet, de őszintén bevallom, ezzel a tettével furcsa megvilágításba került előttem és először gondoltam arra, hogy talán, talán valami lelki korlátai vannak ... Talán mazohista ...

(Hang a közönség köréből: Meg kell vizsgáltatni, hátha tényleg hülye. Zúgás: igen, helyes.)

Főbíró (csengőjét rázza): Csendet kérek!

Védő (kihasználva a kedvező hangulatot): Nyomatékosan kérem a bíróságot mégegyszer, hogy védencemet megbízható elmeorvos vizsgálatának vesse alá!

Főbíró (összesúg két bírótársával, azok helyeslőleg bólintanak): A bíróság eleget tesz a védő kérelmének. Kérem Szimat Alajos pszichoanalitikust és elmeorvost!

Szimat (belép, enyhén meghajol): Jónapot kívánok.

Főbíró: Felmerült a lehetősége annak, hogy a vádlott tettét szellemileg beszámíthatatlan állapotban követte el. Kérem, a vádirat átolvasása után vizsgálja meg ezirányban az elmeállapotát!

Szimat (olvassa a vádat): Igen... igen, no igen... ötvenezer, igen. Helyes, jöjjön ide kérem!

Vádlott (odamegy).

Szimat (leülteti, térdét kopogtatja): Igen, hm, igen... (vádlott kirúg) No lám csak ... Lássuk csak a pupilláját! (nézi a szemét) Persze, persze ... (váratlanul rákiált) Miért nem adtad el a cementet, felelj!

Vádlott (hebegve): De... de) doktor úr, mégiscsak... az apám is mondogatta, hogy a becsület...

Szimat (határozottan félbeszakítja): Köszönöm, elég! A pupilláján megjelenő jus humánus culus bizonyítja, hogy komolyan gondolja, amit mond. Terhelt szellemi struktúra,kiszámíthatatlan reflexekkel súlyosbítya. Nem köz- veszélyes, elszigetelni szükségtelen, de a társadalmi tisztségre, amelyet viselt, gyenge jellembeli rugalmassága miatt alkalmatlan.

Feleség (kétségbeesetten felzokog): Béluskám... (kilátástalan jövőjére gondolva viszonyt kezd egy bajuszos belvárosi smelinárral).

Társadalom (feláll, erős hangon): Elég a hacacáréból fiúcskák! (A belépő rendőrhöz) Biztos elvtárs, tartóztassa le a bíróságot, ügyészestől és védőstől. A tanúkat is! A tárgyalást felfüggesztem és elnapolom. Az új tárgyalást majd az én törvényeim szerint tartjuk meg!

(A belvárosi smelinárok, a lelkészmisszió és a mezőgazdasági sikkasztok ész nélkül ugrálnak ki az ablakokon. A maszekok Marx tőkéjét kezdik olvasni. A feleség leszáll a šmelinár melléről, szakít vele, az asztalok alatt sámlin ülő férjéhez kúszik és a nyakába omlik. Csókolja.)

Feleség: Béluskám ... Bélucikám ...