Irodalmi Szemle, 1961
1961/3 - ORSZÁGJÁRÁS - Gyurcsó István: A futó téllel
Ami tegnap még röfögött, ma már visít a kés alatt, holnap meg már a füstön lóg ... A disznóölések idején, akármilyen rövidet visít a hízó, a kolbász és az esték igen hosszúak. A kolbászt megtöltik jóféle fűszeres hússal, az estéket meg ... Pál Márton így összegezi: — Az esték ? ... Szövetkezeti munkaiskolánk van, hetenként. Könyvtárunk, négyszázötven sorszámmal. Kevés, tudom. Kiss Benedek Barnabás, az igazgatótanító eleget mondja, hogy fél könyv nem elég egy emberre, de jövőre az is több lesz. Hozzáteszi még a pártoktatást, a rádiót, a különféle előadásokat, így tehát a tél nem marad kihasználatlanul. Nem marad üresen egy este sem. Tajtiban is tudják, mint másutt, hogy bármilyen hosszúak az esték ilyenkor, a tél hamar elfut, tavasszal meg mintha találná az ember mindazt, ami télen a gondolatokat tágította s amit az agy hasznos tudnivalóként elraktározott. Azt is jó tudni, nekem is, hogy ez után a tél után már fehér villanyfény kísér majd az autóbuszhoz. Most csak elemlámpa. Rövid a fény, csak az autóbusz reflektora hasítja kétfelé az utcát, hogy nyíláson át kifussunk a faluból. Nem hosszú ez a futás. Fülek, Losonc — másnap már egy furcsa sziklára bámészkodom. Nem Ajnácskő romba dőlt vára ez, nem: Söregen vagyok. A falu fölött szikla: Erdősági erdő. Bár csak szikla, mégis erdő a neve. Valamikor talán erős ágú cserfák, tölgyek állhatták körül. Most félkörben csak a falu, azt meg egy patak osztja ketté, s a patakon egy fahíd, a paphíd visz keresztül, amely arról nevezetes, hogy rajta állták el Szabó István útját a Kunya család férfitagjai. Karókkal, késsel. Staudt Mihály rajzai
