Irodalmi Szemle, 1961

1961/3 - HÍD - Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai szocialista magyar irodalomért

kenységének kibontakozását: a „munkások írjanak a munkásoknak saját sorsukról“ elvéhez híven meghirdette a „proletártoll versenyét“. A munkásirodalom támogatására indított pályázatot Fábry Zoltán vezette be a következő felhívással: „Az Üt ma a legnagyobb példányszámban megjelenő magyar kultúrpolitikai folyóirat. Ezenfelül: a magyar proletariátusnak nincs még egy havi szemléje, mely több kézben forogna, mint a szlovenszkói dolgozók kultúrlapja. Jogos és érthető tehát a kérdés, mely felpanaszolja, hogy Az Ütban miért kevés az eredeti proletárírás? Miért? Miért!? Volt idő, amikor Az Üt egyre-másra hozta a dokumentumírásokat a szlovenszkói proletariátus életéről. Ezek az írások, ezek az írók elmaradtak. Lehet, hogy Az Üt múlt évi megjelenési válsága játszott itt közre. De Az Üt most megjelenik újra rendszeresen és pontosan és szólni akar proletárokon keresztül. Lesznek, akik mondják: én is küldtem írást, én is küldtem verset. Igen: verset rengeteget kaptam, de közölnivalót nem találtam csak elvétve egyet-egyet. Az Üt nem kisdedóvó és a proletárirodalom ma már súlyos mérték, mellyel nem szabad visszaélni. És miért kell a legnehezebbel, a verssel kezdeni ? Nekünk a proletárélet, a szlovenszkói magyar munkáslét dokumentumírásaira van szükségünk. Olyanokra mint voltak egy Pásztori Gyula, egy Száraz József, egy Farkas István írásai. Most itt van Buzgó Kálmán írása. Mutassa ez, hogy mit akarunk, mit várunk. Ezért ilyen írásokért szólok, ezeket várom és akarom. A polgári lapok ilyenkor pályázatot hirdetnek, díjakat tűznek ki. Nekünk ilyesmire nem telik, de nincs is rá szükségünk. Itt van Az Üt: a lehetőség, a kötelesség magunkat dokumentálni. A jövő számtól ezeknek a proletárírásoknak állandósulni kell. Ezért: versenyt hirdetek. Mindenki, aki érzi, hogy van mondanivalója, a proletariátus plénuma előtt és érzi, hogy formába is tudja ezt önteni: keljen proletárversenyre. Az Üt a legjobb írásokat azzal fogja jutalmazni, hogy füzet alakjában kiadja azokat. A legjobb írás szerzője azonfelül egy évig ingyen kapja a Korunk-at. Minden írás (mint minden más kézirat) a címemre küldendő: Štós via Košice). Buzgó Kálmán írása megkezdi a versenyt.“84

Pásztori Gyulának és Farkas Istvánnak Fábry által ?fnlített írásait már előbb közzétette Az Ütban Balogh Edgár; ugyancsak ő írta le Száraz József ifjúmunkás életrajzát, melyet azonban nagy terjedelme miatt nem tudtak a lapban közölni: a Munkásnaptárban és Kassák Munka című folyóiratában jelent meg 1932- ben.85 Buzgó Kálmán nagymegyeri fuvaros visz- szaemlékezései után még a következő írásokat közölte Az Üt proletártoll versenyében: Szigeti

84. Az Üt. 1934 . 5. sz. 11.

85. Balogh Edgár Száraz József forradalmi életraizának nagy jelentőséget tulajdonított. így ír erről Fábry nak 1931 novemberében: ,,Mi mind kilépünk Az Ütból, ha egy munkás cikkét nem hozzák le. Szégyeljük magunkat. Őket akarjuk megszólaltatni, nem róluk írni.“ CsML. 87.

Béla: Döntik a gyárkéményt, Háborús emlék (név nélkül), Szabó László: Kínai és magyar katonák az orosz forradalomban. Heiszter András: Embervásar, B. F.: Munkatábor. A közölt írások többsége jó riport vagy napló- részlet: a Háborús emlék vetekszik Dömötör Teréznek A gyermek mindent látott című visz- szaemlékezésével, s a versenyben a proletár kultúrcsoportok az első helyre javasolták. Az Üt szerkesztőségi levelei és a lapban közölt bírálat-kivonatok azt bizonyítják, hogy a dolgozók között kedveltek, népszerűek voltak az ilyen munkáséletet ábrázoló irodalmi kísérletek.86 A szerkesztőség véleménye szerint a verseny hozzájárult a válsággal küzdő lap újjáéledéséhez, a közölt írások egyszerűen és őszinte módon fejezik ki „osztálymondanivalójukat."87 A szerkesztőség felfogásában a proletárirodalommal kapcsolatban volt némi tévedés is: a munkásromantika és az ösztönösség elméletének hatását kel látnunk abban a tényben, hogy az ilyen proletárírásokat irodalmi szempontból túlértékelték.

A proletártoll versenyéhez hasonló akció volt Az Ütban „A magyar proletariátus történelmi dokumentumai“ című rovat megindítása. Ez a közleménysorozat még 1932-ben indult a következő szerkesztőségi bevezetéssel: „Az Üt a maga nemében eddig egyedülálló akciót kezdeményez. Meg kell írni a szlovenszkói és kárpátaljai magyar proletariátus történetét a szlovenszkói proletármozgalmak történetének elválaszthatatlan részeként. A szemtanúk emlékező leírásait akarjuk közzétenni 1918 és 1919 eseményeiről, munkások dokumentumszerű vallomásait gazdasági és politikai harcaikról egészen máig. Diákjaink feladata ugyanekkor a korhű dokumentumok (újságcikkek, plakátok, munkáskiadványok és hasonló történelmi bizonyítékok) összegyűjtése. A mai számunkban megkezdett „A magyar proletariátus történelmi dokumentumai“ című rovatot tehát időnkint folytatni akarjuk s ezért felkérjük olvasóinkat, hogy szigorúan tárgyilagos, semmiféle romantikát nem tűrő formában vegyék ki részüket ebből a munkából. Minden idavonatkozó közlemény főszerkesztőnk címére küldendő (Fábry Zoltán, Štós via Košice).“88

Az első ilyen történeti közlemény egy csallóközi építőmunkás emlékezése 1919 eseményeiről: Komárom véres május elseje arról a sikertelen kísérletről szól, mellyel a munkások és a vörös katonák megpróbálták kiűzni Komáromból a cseh legionistákat.88 Egy másik dokumentum, Pásztori Gyula: Kicserélik a munkásokat a tölténygyárban,90 egy pozsonyi

86. A verseny értékelését lásd A proletártoll győztesei c. közleményben. Az Üt. 1935. május 10.

87. A proletártoll versenye. Szerkesztőségi cikk. Az Üt. 1934. 10. sz. 15.

88. Az Üt. 1932. 4. sz. 7.

89. Az Üt. 1932. 4. sz. 7. A rovatban közölt történelmi dokumentumoknak ma is történeti forrásértékük van. A bevezetőben és a közleményekben Balogh Edgár szakszerű irányító munkájára ismerünk.

90. I. m. Az Üt. 1932. 5-6. sz. 15-16.