Irodalmi Szemle, 1961
1961/2 - FIGYELŐ - Tolvaj Bertalan: Borisz Polevoj: Messze a front mögött
Borisz Polevoj : Messze a front mögött „A romokon és üszkös gerendákon keresztül egy asszony botorkál. Szomorúan és csüggedten nézi szülővárosának és munkahelyének, a nagymúltú textilgyárnak háború dúlta falait. Verhnyevolzsszk városát most szabadította fel az előrenyomuló vörös hadsereg. Helyreáll a rend, megindul a gyár, és az emberek is lassan visszazökkennek régi életükbe...“ Ezt olvasod a borítólap tájékoztatójának elején. Belelapozol a regénybe, s valóban így indul. Azt gondolod, egy sematikus „munkaregénnyel“, „építő-regénnyel“ lesz dolgod, s már-már azt latolgatod: érdemes-e folytatni, időt pazarolni rá. S mihamar azon veszed magad észre, hogy kikapcsolódtál a környék zajából, már nem hallod szobádban a gyermek- zsibongást, a rádióból szűrődő zene mintha a Volga menti város új életének ritmusát hozná feléd, s már magad is ott vagy a gyárban, a fronton, a kórházban, a zajló folyónál, menekülsz a pincébe a német bombatámadás elől, együtt égsz a hősi halált halt Sapovalov gárdafőhadnaggyal a benzinnel leöntött és meggyújtott páncélosban, segítsz a rokonszenves antifasiszta német katonának a szökésben, izgulsz a felderítő merész szovjet lány sorsán, leméred a magad egyéniségét a szövőnőből párttitkárrá vált Anna Kalinyina jellemén, s a könyvet nem tudod letenni... Közben, ha egyáltalán a cselekmény sodra fölé tudsz emelkedni s kritikus szemmel is nézni az írói alkotásra, nehezen tudod eldön^ teni, vajon — a jelenleg folyó szovjet irodalmi vita szemszögéből nézve — „jellemregénnyel“ vagy „eseményregénnyel“ van-e dolgod (ha ugyan helyes ilyen „regénytípusokról“ beszélni, beskatulyázni a regényeket aszerint, hogy a jellemábrázoláson vagy a cselekményen van a hangsúly, hiszen vajmi kevés esetben jelentkezik annyira élesen ilyen különbség). Ha mégis eszerint akarod eldönteni e regény típusát, nagy fába vágod a fejszéd. Mert ha a jellemeket veszed sorba, mondjuk akár Annát, a gránátbecsapódások között a még lángokban álló gyárhoz rohanó s mihamar e gyárat új életre keltő „éles szemű, jó fülű, érzékeny szívű“ párttitkárt, akár Szleszarjovot, a nyugodt, mindig az óvatosabb megoldást kereső, de mindenkitől megbecsült kitűnő gazdasági vezetőt, akár a halálos rettegéseket átélt s végül az életét is feláldozó szőke kis „Mókuskára“ gondolsz — akiről az ugyancsak merész. antifasiszta német Kurt így vall: „ ... azt szeretném mondani magának, Zsenya elvtársnő, hogy azelőtt nem voltak olyan lányok, mint maga; csodálatos lány maga, Zsenya elvtársnő ..." — vagy akár a Tatjána-módon szerelmi vallomásra váró Galkát követed, vagy pedig a regényben szereplő további egyszerű embereket veszed, akiket a véráztatta szovjet föld szeretete hősökké emelt, azt kell mondanod, hogy e könyv kiemelkedő „jellemregény“. Ha azonban a történet fonalán engeded magad futni, az események sodra — különösen a negyedik részben — ellenállhatatlanul magával ragad (még jobban, mint Polevoj előbbi jelentős regényeiben, az Egy igaz emberben, vagy Az aranyban), s akárcsak Dold-Mihajlik immár második magyar kiadást elérő Ordasok közöttjét, ezt is lebilincselőnek tartod s kénytelen vagy azt mondani, hogy „eseményregény“. Ez így van rendjén: fölösleges volna akár az egyik, akár a másik „kategóriába“ sorolni, annyira természetesen összefonódik benne a két szempont. A Messze a front mögött 1958-ban jelent meg oroszul a Znamja című folyóiratban, folytatásban. A magyar fordítás ennek alapján született. A választás helyes volt. Nemcsak azért, mert hangnemben, témában igen közel áll a mi problémáinkhoz, segítheti szocialista építésünket, szolgálhatja az új ember formálását, hanem azért is, mert a könyvön lemérhetjük Polevoj írói, művészi fejlődését. Üj regénye bizonysága annak, hogy nem lehet a szocialista realizmus kudarcáról, zsákutcájáról beszélni, s hogy a szocialista realizmus nem vesztette el időszerűségét. Polevoj egyben ezzel a regényével igazolta önmagát is, eleget tett annak a követelménynek, amelyet ő maga támasztott a prózaírókkal szemben: „A hatalmas tervek és gigantikus tettek korszaka ez, a népi tehetségek páratlan virágzásának és az ember eddig soha nem látott nagyságának korszaka. Naponként és óránként egyre világosabban, egyre érzékelhetőbben mutatkoznak meg életünkben a kommunizmus vonásai. Az elbeszélés és a regény módot ad íróinknak, hogy minél teljesebben és jobban ábrázolják azokat a kiemelkedő eseményeket, amelyeknek tanúi lehetünk.“ Tolvaj Bertalan Tolvaj Bertalan
