Irodalmi Szemle, 1961
1961/2 - LÁTÓHATÁR - Krisan Csandar: Az ember, akit furdal a lelkiismeret
delem. Mindennap százával adják-veszik őket. A szülők eladják a lányukat, s a lebujok tulajdonosnői megveszik őket. Egy lány átlagos ára egy rupajá négy áná. Ha pedig szép, négy, öt, sőt tíz rupaját is adnak érte. Mostanában a bazárban egy man9 rizs piaci ára hatvan-hetven rupajá, úgyhogy ha egy bengáli család két lányát adja is el, az értük kapott pénzen nem táplálkozhatnak nyolc-tíz napnál tovább. De általában minden indiai családban kettőnél több lány van. Tegnap Kalkattá polgármestere meghívott vacsorára. Ott majd bizonyára érdekes újságokat hallok. F. B. P Augusztus 29. Kalkattá polgármestere szerint Bengáliában kegyetlen éhínség dúl, és az ország helyzete válságos. Azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy közöljem kormányommal, miszerint Bengáliának segítségre van szüksége. Megnyugtattam, hogy kormányom mélyen együtt érez Bengália népével, de egyúttal megmagyaráztam: az éhínség elleni harc India belügye, kormányom pedig nem avatkozik be más országok belügyeibe. „Mi igazi demokraták vagyunk — jelentettem ki —, és mint ilyenek, nem korlátozhatjuk az önök szabadságát. Minden indiainak jogában áll azt cselekednie, amit akar: élhet vagy meghalhat. Ez — folytattam — az ő magánügye, s ha már így történt, ez nemzeti és nem nemzetközi probléma.“ Itt közbeszólt Jean-Jean-Tripp úr és a polgármesterhez intézve szavait kijelentette: „Minthogy a Bengáli Nemzetgyűlés hivatalosan nem vett tudomást az éhínségről, önöknek nincs milyen alapon segélyt kérniök idegen kormányoktól.“ Kalkattá polgármestere hirtelenjében nem tudott mit felelni, elhallgatott, majd hozzálátott a „rasu-galla“ kóstolgatásához. F. B. P. * Augusztus 30. Mister Emery, Nagy-Britannia India-ügyi minisztere, képviselőházi beszédében kifejtette, hogy elkeserítő India lakossága és az élelmiszerforrások közti arány. India lakossága aránytalanul növekszik, a mezőgazdasági termékek mennyisége pedig szinte alig nő. Ráadásul az indusok túl sokat esznek. Erről személyesen is meggyőződtem, Kegyelmes Uram. Bár az indusok többsége napjában még csak nem is kétszer, hanem egyszer eszik, de akkor olyan sokat, hogy mi európaiak napi ötszöri étkezésnél sem fogyasztunk annyit. Jean-Jean-Tripp úr véleménye szerint is Indiában a halálozás növekedésének fő oka az itteni lakosok hallatlan falánksága. Annyit zabáinak, hogy hasuk majd kipukkad az ételtől, ezért kerülnek a föld alá. Meg kell jegyeznünk, hogy az indusok szaporasága, a patkányokéhoz hasonlóan a legmagasabb a világon; nehéz megállapítani, melyikük szaporodik gyorsabban. Aki gyorsan szaporodik, az gyorsan is hal meg. A patkányokat a pestis tizedeli, az indusok között pedig a „szárazkór“ dühöng, de néha a pestis és a „szárazkór“ egyszerre. Mindenesetre amíg a patkányok odúikban ülnek és nem háborgatják a világot, nem kell beavatkoznunk az ügyeikbe. Megérkezett az ellátási ügyosztály megbízottja, hogy megejtse a helyszíni szemlét. A bengáli körök kifejezték abbeli reményüket, miszerint az ügyosztály mélyen tisztelt tagja végül is személyesen meggyőződik, hogy Bengáliában valóban éhínség van, és a halálozási görbe nem az indusok gondatlansága, hanem az élelmezési válság miatt emelkedett. F. B. P. 9 súlymérték. 1 man — 37 kg.
