Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - LÁTÓHATÁR - Naszír Ahmed Zoberi: Krisan Csandar és az indiai irodalom

Az indiai prózában eleinte az angol regény és elbeszélés hatása érvényesült leginkább.

B. Cs. Csatterdzsi volt az első, aki modern értelemben vett prózát irt.

Első műveit angol nyelven írta. Ám csakhamar tudatára ébredt az irodalom fontosságának és a bengáli nyelvet választotta. Alkotásán Walter Scott túltengő hatását érezni. A XIX. század vége felé kimutatható már a francia irodalom hatása is. Gyakran jelennek meg Maupassant fordított művei, néhány évtizeden át az ő alkotását tekintik példaképnek. E század elején már az orosz szerzők hatása is érvényesül az indiai irodalomban, — főképpen Tolsztoj, Dosztojevszkij és Turgenyev hatása. A legjobb indiai írók követik példájukat. Az orosz és indiai alkotók misztikus, befelé forduló lelkisége bizonyos tekintetben rokonságot mutat. A temperamentum az orosz regény egyik legfontosabb vonása, s ugyanúgy eluralkodik a XX. század első évtizedeiben keletkezett indiai regényekben is. A húszas évektől kezdve a kontinens befolyása egyre erősebbé vált. Az orosz időszak után a skandináv hatás kerül előtérbe. A svéd és norvég alkotások hatása egy időben szinte egyeduralkodóvá vált az indiai irodalomban. A későbbi fejlődés során kimutatható a német, olasz, spanyol, s az utóbbi években az amerikai irodalom hatása is.

Freud új, eddig alig sejtett területet fedezett fel az irodalom számára. Elmerülni a tudatalatti világban, s ott keresni az új irodalmi alanyt és témát egy időben irodalmi divattá vált. A prózaírók gyakran rámutattak a társadalmi és politikai reformok fontosságára. Ám sok alkotásnak csak átmeneti sikere volt, a gyorsan népszerűvé lett írók neve hamarosan feledésbe merült. Annak ellenére tagadhatatlan, hogy Freud hatására az irodalom bizonyos tekintetben elmélyült, érzékletesebb lett és felszabadította a képzeletet. Ezek a külföldi hatások növelték az irodalom témakörét és hatását. Manapság az elbeszélés hozzányúlhat a politikai é' társadalmi kérdésekhez, de személyes élmények kifejezője is lehet. Ugyanúgy megragadhatja a fejlődés egy-egy szakaszát vagy jelentős mozzanatát. Nemcsak az író alkotó módszere és állásfoglalása változott meg — az irodalom az alkotás tárgyát is az élet és a társadalom legkülönbözőbb területeiről választhatja. Már nemcsak a legtehetősebb és a középosztály képviselőit ábrázolja. Az irodalom egységét nem a jellemek kiválogatásában, hanem a stílus egységében keresi.

Az angol iskolák megalapítása a XVIII. század végén az indiai társadalom középrétegeiben csendes forradalmat váltott ki. Egyesek, sőt egész családok költözködtek át vidékről a városokba, mert hajtotta őket a tudás vágya. Csakhogy a városokban gyökeresen megváltozott életmódjuk és gondolkodásuk is. Üj erkölcsöt, új életformát, új gondolatokat és új kultúrát sajátítottak el. A vasúti forgalomban elért haladás még meggyorsította ezt a folyamatot. A tehetősebb szülők messzi városokba küldték gyermekeiket, hogy kellő műveltségre tegyenek szert.

Ennek a fejlődésnek köszönhető, hogy a középrétegek társadalmi tekintetben sok egyéni szabadságjoghoz jutottak. Különböző vallású felek, és különböző kasztbeliek lépnek házasságra, s az e házasságokból származók életkora megnövekedett. Ez az európai ember számára látszólag jelentéktelen tény az indiai társadalomban határozott fejlődést jelentett. A különböző vallási előítéletek és kötelékek meglazulnak, s a nemzeti érzésre és a patriotizmusra épült új erkölcs lett a középrétegek hitvallása. Oj eszmeáramlatok kelnek útra, s egyre inkább jelentkezik a törekvés, hogy a gondolkodást megszabadítsák a múlt fölösleges tehertételétől. Az ember öntudatra ébresztése szinte programmá válik. Mahatma Gandhi is e törekvés apostola volt. Épp ez különböztette meg a középrétegbelieket az előkelőektől, akik gondtalan, üres életük folyamán nem ismerték meg a munkát. A középrétegbeliek fölismerték a munka értékét, hittek az észben és a tudományban. A hasznosság elve nagy mértékben befolyásolta a közvélemény alakulását, az emberek politikai és nemzeti állásfoglalását. Az új középréteg volt ennek az elvnek a hordozója, és lassan e réteg ellenőrzése alá került az élet minden területe. Az igazságnál is fontosabb volt számára a lélek tisztasága, a nő becsülete és a családi élet tisztasága. A házasélet tisztaságát és sérthetetlenségét fölébe helyezte a férfi és a nő érzéki viszonyának. Megértette, hogy az ember saját szenvedélyeinek ellenőrzése nélkül nem élhet emberhez méltó életet, becsülte az önfeláldozást és elítélte az élvhajhászást.

A középrétegek új erkölcse és vallása bizonyos mértékben kívülről érvényesülő törvényszerűségek alapján jött létre, nem a hazai talaj terméke volt. Az uralkodó- osztály felső tízezre mellett kisebbrendűnek érezte magát s az anyagi javak hiányáért