Irodalmi Szemle, 1961
1961/2 - LÁTÓHATÁR - Sándor László: Tarasz Sevcsenko - Oszip Makovej: Hogyan keresett munkát Sevcsenko
A tanár úr óvatosan kinyitotta az ajtót — az ajtó előtt valóban Tarasz Sev- csenko állt. — Tessék, kerüljön beljebb. Foglaljon helyet! Minek köszönhetem látogatását? — Munkát keresek, jó uram — válaszolta Tarasz, miközben leült. — Már unom a tétlen ácsorgást a szobák sarkában. — Milyen munkát találhatnék önnek? — Azt mondták, hogy maga átadná nekem képviselői mandátumát, csak maga, senki más. — Én? Hogy én adjam át önnek mandátumomat?! De hát hogy gondolja ezt? — Nos, hát, egészen egyszerűen, ön lemond a javamra, és én jelölöm magam. — Soha az életben, jó uram! Nagy tisztelője vagyok önnek, de — bocsásson meg — nekem úgy tűnik fel, hogy ön nem készült fel eléggé arra, hogy képviselő legyen. Én már gimnazista korom óta készültem erre. — De hiszen maga engem ma a műsoros esten Prométheusznak nevezett beszédében! — Az más lapra tartozik! De hát milyen képviselő is lenne önből? Mire volna az jó önnek? írjon csak verseket — és kész! Hiszen ön nem tud németül! — Ez igaz! Kár!... Nos! És mi lenne, ha megtenne engem docensének? — Doktorátus nélkül! Vizsgák nélkül! Disszertáció nélkül! Bocsásson meg, jó uram, ilyesmi még nálunk nem fordult elő ... — Nos, hát akkor engedje meg, hogy a saját verseimről tartsak előadásokat az egyik évfolyamon. Ön most úgysem tanít. — No de, jó uram, magának nincs ehhez képesítése! — fortyant fel végül is a tanár úr. — Bocsánatot kérek, úgy gondolom azonban, hogy akárhogyan is áll a dolog, de a saját verseimet csak értem. — Dehogy is érti, jó uram, ön azokat nem érti! Mondjon, amit akar, — ez nem olyan egyszerű dolog, mint ahogy gondolja. A dolgok alapos, több évig tartó tanulmányozására van szükség, annyit kell dolgozni, mint amennyit én dolgoztam, hogy önt megértsék, azonkívül rá kell mutatni, mi honnan és hogyan származott. Olvasta az én tanulmányomat Mickiewicz hatásáról az ön költészetére ? — Olvastam. — Nos, hát mit szól hozzá? — Valóban a kérdés több évig tartó tanulmányozására van szükség ahhoz, hogy ilyesmit megírjon az ember! — Hát nem mondtam önnek? — Ezek szerint én nem értem saját verseimet? — Nem! — válaszolta a tanár határozottan. — No és ha gimnáziumi tanári vizsgát szeretnék tenni önnél! — Ennek nincs semmi akadálya! Először leérettségizik, azután beiratkozik az egyetemre az előadásaimra és másokéra, azután házi feladatot adok magának, azután... — Nem fog ez túlságosan sokáig tartani? — Eltart vagy tíz évig. — Hát vizsga nélkül nem lehetne valamilyen álláshoz jutni? — Nem tudom. Tudakozódjék effelől H. tanárnál. Sevcsenko elköszönt és kilépett az ajtón. Az ajtó mögött már nem hallatszottak léptei. Ugyanekkor H. tanár villájában valami szokatlan dolog történt Sevcsenko hatalmas képével. A költő kilépett a képrámából és nesztelenül belépett a neves tudós könyvtárszobájába. A tanár az íróasztalán levő papírok között szöszmötölt. • — Jó egészséget kívánok, Hrusivszkij úr! — Hát maga kicsoda? — kérdezte a tanár és megigazította csíptetőjét az orrán. — Sevcsenko. Bizonyára hallotta már ezt a nevet? — Tarasz? Hát hogyne hallottam volna! Lám, lám, Tarasz, tessék helyet fpglalni. Mivel lehetek szolgálatjára, jó uram?
