Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - HÍD - Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai szocialista magyar irodalomért

Dömötör Teréz és Sellyei József szlovenszkói paraszti munkásírásai mellett tűnik fel Bányai Pál első könyve, mely a testvérsorsú szlovák dolgozók életét, szlovák favágók, munkanélkü­liek és napszámosok gyötrődéseit és osztály­harcát mutatja be éles szocialista realizmussal. A „Felsőgaram“ első kiadását az államügyész­ség elkobozta, s így csak a második kiadásból közölhetünk egy fejezetet. Az elkobzás többek közt „erkölcsrendészeti“ megokolásokra is tá­maszkodik, ami új szakaszt nyit a szlovenszkói cenzúra fejlődésében.“69 A Felsőgaram a szlovákiai magyar prózának máig is egyik figyelemreméltó alkotása, az ún. valóságirodalom terméke s erősen hasonlít Szilágyi András romániai magyar írónak ha­sonló tárgyú regényeire: Az idő katonáira és az Üj pásztorra. A kissé riportszerű, cselek­ménnyel teli alkotás — középpontjában a va­sútépítő munkások sztrájkjával — olyan mint egy szocialista film forgatókönyve. (A felsza­badulás után készítettek is szlovák filmet a felsőgarami sztrájkról.) A filmszerűséggel rá­mutattunk a regény egyik hiányosságára is, leíró részletei is vázlatszerűek, stílusa pedig egyenetlen: megkapó, komor lírai képek és magyartalan, kurta mondatok váltogatják egy­mást. A mű nem mentes naturalista motívu­moktól sem, de az első köztársaság magyar irodalmában így is elsősorban a Felsőgaram és Bányai következő könyve, a szintén szlovák tárgyú Fakó földek,70 képviselik a szocialista regényt. Aktív munkatársa volt Az Ütnak Háber Zol­tán lévai szabósegéd, munkásíró, a munkás­színjátszás szakértője. Háber már előbb is írt a Korunkba, és különböző szocialista szellemű lapokba: verseket, elbeszéléseket, értekezéseket a proletár kultúrcsoportok és a munkásszín­padok kérdéseiről. Az Ütba néhány karcolatot írt és egy tanulmányt a munkásszínjátszásról: A színjátszást így kezdjük.71 Karcolataiban a pfoletárélet bajaival, üzemi tragédiákkal stb. foglalkozik, kiemelkedik közülük Az álom72 cí­mű, mely egy olyan munkás önkívületét, vízióit mutatja be, akit a háborúellenes tüntetésen leütött a rendőr. A munkásszínjátszásról szóló tanulmányában a proletárszínpad problémáit taglalja; a „va­lóságirodalom“ megfogalmazóihoz hasonlóan szintén túl nagy fontosságot tulajdonít a té­mának, az aktualitásnak s megengedhetőnek tartja a művészi forma mellőzését. „Ha a vá­rosban valami sztrájk van, akkor ugyanabban az időben sztrájktémájú jeleneteket hozunk. Ha ilyen nics kéznél, akkor magából a folyó 69. Az Üt. 1934. 10. sz. 5. 70. Bányai Pál: Fakó földek. Pozsony 1936. Ezt a re­gényt a Felsőgárammal együtt újból ki kellene adni Csehszlovákiában, szocialista irodalmi hagyományaink és a szlovák-magyar barátság ápolása érdekében is. A Fakó földeket 1938-ban cseh nyelvre is lefordították. 71. Háber Zoltán i. m. Az Üt. 1934. 10. sz. 10-11. 72. i. m. Az Űt. 1936. május 11. p. sztrájk történéséből kell feldolgozni egy-egy jelenetet.“ Háber a proletár kultúrcsoportok részére maga is írt ügyes jeleneteket és köl­teményeket is a mozgókórusok számára. A szocialista kultúra ápolása terén kifejtett rendkívüli aktivitásáért már a polgári demok­ráciában üldözték, s elítélték azért, hogy „mozgókórusaival a fennálló társadalmi rend ellen erőszakosságra hívta fel a munkásságot“. 1938 után elrendelt internálását a magyar rendőrség így okolja meg: „Mint kommunista agitátor Léván és a környező falvakban gyű­léseken szónokolt. Irodalmi tevékenységet fej­tett ki magyar államellenes és kommunista irányú folyóiratokban.“73 Az internálást 1942- ben munkaszolgálatra való behívással cserélték fel, ahol a szocialista kultúrának e lelkes él­harcosa a fasizmus áldozatává lett. Az Üt megjelenésével egyidőben tűnt fel írásaival Dömötör Teréz, somorjai munkásnő, a csehszlovákiai magyar -irodalom első prole­tár írónője. Meglepően őszinte és realista írásai mögött igazi ösztönös írói tehetséget látunk. Jelentkezését Gaál Gábor is örömmel fogadta, s több írását közölte a Korunkban. így ír róla Sellyei Józsefnek Kolozsvárról 1930 de­cemberében: „Mindenekelőtt köszönöm, hogy Dömötör Teréznek írt. A mai postával már meg is kaptam három kéziratát. A kéziratok a legnagyobb mértékben megleptek. Kettőt a januári számban már hozok is közülük. Egy­idejűleg közöltem ezt Dömötör Terézzel s a többi írásait kértem. Nagyon hálás vagyok Magának azért, hogy cikkéből ráakadtam erre az emberre. Ügy látom, roppant értékes.“74 Gaál Gábor Dömötör írásainak hangját Sellyeié- hez hasonlította: témájukban valóban vannak közös vonások: mindketten a vidéki szegény­séget ábrázolják, de írónőnk öntudatosabb, határozottan marxista értelemben szocialista, míg Sellyei inkább národnyik álláspontú. Az Üt már 3. számában közöl egy ügyes szocialista riportot Dömötör Teréztől: Üjság- csemege: a munkanélküliség címen.75 A kis­város lázadozó szegénységét mutatja be benne. A gyermek mindent látott76 című elbeszélése előtt Balogh Edgár rövid ismertetéssel és fényképpel mutatja be Az Üt olvasóinak: meg­állapítja róla, hogy „a magyar vidék legelnyo- mottabbjai közül jön, keserves gyermekéveitől kezdve — mindent láthatatott.“ A terjedelmes elbeszélés — visszaemlékezés az első világ­háború alatti Somorjára, az írónő gyermek­korára — rendkívül józan ítélőképességről és megfigyelőkészségről tesz tanúságot. Folytatás a következő számban. 73. Vég határozatok Háber Zoltán internálásáról. PIL. A. IV. 4. 1939. 9. 74. CsML. 142. Erre a levélre hivatkozunk Sellyei Válo­gatott müvei elé írt tanulmányunkban: Sellyei József: Nádas házak. Bratislava 1957. 12. 75. Dömötör Teréz i. m. Az Űt. 1931. 3. sz. 12 — 13. 76. Dömötör Teréz i. m. Az Üt. 1933. 1. sz. 5 — 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom