Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - HÍD - Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai szocialista magyar irodalomért

nemzeti kultúra ... A nemzeti kultúra ma már mindenütt reakciós.“60

Az ilyen porletkultos tendenciák igazolását főként abban látjuk, hogy a szocialista gondolkodású munkásság ekkor még kevés olyan művészi alkotást talált, mely politikai harcának, gyakorlati céljainak támogatására alkalmas lett volna. A proletár kultúrcsoportoknak pedig elsősorban ilyen kulturális anyagra volt szükségük. A csehszlovákiai magyar szocialista kultúra előbb kibontakozott, a szlovák szocialista irodalom pedig ekkor bontogatta szárnyait, főként Peter Jilemnický prózájában. A CSKP-nak ebben az időben csekély számú értelmiségi tagja volt, de ezek a legműveltebbek s a legbátrabbak közül kerültek ki. Az Üt irodalmi anyagának nagy részét kritikák és tanulmányok teszik ki, de már a csehszlovákiai magyar szocialista szépirodalom első alkotásai is megjelennek benne. Az Ütban megjelenő irodalmi alkotások közül magasan kiemelkednek Fábry Zoltán esszéi és kritikái: mély irodalmi és ideológiai műveltségénél fogva — hibái ellenére — ő a csehszlovákiai szocialista realista magyar irodalom első, valóban jelentős képviselője. írásaival — szubjektív közlési módszere ellenére — erős hatással volt nemcsak a szocialista, hanem a polgári magyar értelmiségre és a fizikai dolgozókra is. A marxista szemléletű magyar értelmiség körében ekkor alakult ki róla az a nézet, hogy ő „a szlovákiai magyarság élő lelkiismerete:, ami épp oly túlzás, mint a hasonló megállapítások más írókról.

Már Az Üt első számában jelentkezett Ifjúmunkás dala c. költeményével szocialista líránk egyik első alkotója, Forbáth Imre. Az Üt megjelenése előtt adták ki legjelentősebb verskötetét, a Favágókat.61 Forbáth ebben az időben érik a maista csoport intellektuális lázadójából szocialista forradalmár költővé. Az Ütban még két költeménye jelent meg: A csodaváró,62 Mikor a néma beszélni kezd.63 Az Ütban költészetének vagabundus merészségű, néha kissé bizarr képeivel a burzsoát akarja megdöbbenteni:

Eleget halásztatok .ránk horgos paragrafusokkal a nagyváros szennyes vizében — gyomrunk korgása

zavarta a honpolgárok rózsás álmait.

Miénk voltak a hideg kövek

a gyárnegyed füstölgő salakrakásai

pincék kormos petróleumlámpásokkal fekete

(falakkal

mik nedvesek voltak, mint anyánk szemei.64

60. Rotor (Roth Imre): „Magyar nemzeti kultúra.“ Az Üt. 1931. 3. sz. 7.

61. Forbáth Imre: Favágók. Pozsony 1930. A kötetet Illyés Gyula a Nyugatba írt ismertetésében ,,a fiatal magyar líra egyik legfigyelemreméltóbb alkotásának“ tartja. (Nyugat. 1930. II. k. 367.)

62. Az Üt. 1931. 3. sz. 4.

63. Az Üt. 1934. 1. sz. 14-15.

64. Idézet Forbáthnak az Ifjúmunkás dala c. verséből,

Forbáth költészetét ebben az időben Fábry is értékelte és bírálta. A költő és a valóság c. esszéjében Fábry, egyik jellemző szokása szerint, a költő egy kiragadott verssora köré fűzi gondolatait: a költő legyen „a nagy szürkében koncentrált vörös.“ „Itt valaki kimondta a mai költőküldetés lényegét, költészetének valóságát“ — jegyzi meg a kritikus. A továbbiakban főként azt kifogásolja, hogy Forbáth legtöbb versében nem tartja magát ehhez az elvhez: túlságosan sokat foglalkozik periférikus kérdésekkel, a „perifériaemberekkel való cimborá- lás elvonja az igazi frontról... ez: a perifériamenekülés.“65 1934-ben, a fasizmus előretörésének idején jelent meg Az Ütban háborús asszociációkat idéző, epikus jellegű, megrázó költeménye: Mikor a néma beszélni kezd. Igazi költői figyelmeztetés ez a vers abban az időben, amikor a folyóirat egész tartalmával az egységfront szolgálatában állott. „Halottak kék nyelve nem beszélhet — Csak vádolni tud s azt nem hallja senki sem: Azért beszélek én! S a nyelvem legyen — Tüzes harapófogó, mi megcibálja süket fületek — Legyen ébresztő, nagy zengzetes harang, Üllőn zengzetes kalapács! Figyeljetek — Emberek! Munkások — testvéreim! Munkások, parasztok, szürke katonák! — A ti némaságotoknak kell megszűnnie — A ti millió hangotok kórusára vár e nyomorult világ.“

Az Üt munkatársa volt a csehszlovákiai magyar szocialista széppróza legígéretesebb tehetsége, Bányai (Munels) Pál is. A második világháború idején alig negyvenéves korában elhalt író életművének értékelésével még tartozik irodalomtörténetünk. Az Ütban először egy riportja jelent meg a potomkai szlovák parasztok csendőrsortűzzel végződő tüntetéséről: Szegényparasztok vére.67 Bányai fiatal korában festőnek készült (Budapesten, Prágában és Becsben tanult), majd a kommunista párt funkcionáriusa és újságíró lett; ezért küldte őt ki a szlovák szocialista értelmiség folyóirata, a DAV a felsőgarami faluba, a tragédia színhelyére. Az Ütban megjelent beszámolója a Davban közöltnek rövidített fordítása, s bizonyos összefüggésben áll Felsőgaram című kisregényével, melyből megjelenése után közölt részletet Az Üt. Mindkettő a felsőgarami szegény szlovákság küzdelmes életével foglalkozik, s az író bizonyára a riportban leírt módon gyűjtötte össze a regény témáját jelentő tapasztalatokat.

A Felsőgaram című kisregény az első szocialista realista igényű prózai alkotás a szlovákiai magyar irodalomban. Az Ütban közölt részlet előtt röviden bemutatják (valószínűleg Balogh Edgár) a regényt és íróját: „Morvay Gyula,

mely ma már szinte elfelejtett költeménynek számít; kötetben nem jelent meg. Az Üt. 1931. 1. sz. 2.

65. Fábry i. m. Korparancs. 104. Korunk. 1931. 193 — 202.

66. Forbáth: Mikor a néma beszélni kezd. Az Üt. 1934. 1. sz. 15.

67. Bányai Pál i. m. Az Üt. 1932. 11-12. sz. 6.

68. Bányai Pál: Felsőgaram. Pozsony 1934. Az Sztrájk a vasútépítésen címmel közöl belőle részletet. 1934. 10. sz. 5-6.