Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - HÍD - Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai szocialista magyar irodalomért

Balogh Edgár szerepe Az Útban

Külön kell foglalkoznunk a Sarló rendkívül tehetséges vezetőjének, a mozgalom bukása után pedig első kritikusának, Balogh Edgárnak Az Ütban végzett tevékenységével. Fábry- én kívül az ő nevével találkozunk leggyakrabban a folyóirat hasábjain és szerkesztőségi iratai között. Az Üt szerkesztését hosszú időn keresztül mint mozgalmi munkát, anyagi támogatás nélkül végezte. A korábbi szerkesztői gyakorlattal szemben Balogh elítélte az expresszionista jellegű montázs-cikket, s arra törekedett, hogy a dolgozók számára élvezetes, epikus formában, riportszerűen adja elő mondanivalóját. így teremtette meg Az Ütban az ún. „valóságirodalmat“: Buzgó Kálmán: Milyen a szegényparaszt élete, Farkas (Marék) István: Proletársors a pozsonyi Gurumon-gyárban, Balázs András: Beszélgetés lázadó apámmal, Pásztor Gyula: Kicserélik a munkásokat a töltény gyárban. Ezt a valóságirodalmat Balogh Edgár és Peéry Rezső elméleti jellegű tanulmányokban is népszerűsítették.415 A valóságirodalmat az „osztályharcos proletárkultúra“ részének tartották, s egyes termékeit a Sarló es az ifjúmunkások által Pozsonyban létrehozott Vörös Barátság segítségével is terjesztették. A valóságirodalom mint „a proletariátus önkifejezése“ agitatív hatású, érdekes szocialista riportokból és életrajzokból állott. A sarlósok ezekkel kapcsolatban elsősorban a tartalmat értékelték s fel nem vetették a művészi forma követelményét. Nem tisztázták az osztályharcos proletárkultúrának a hagyományos kultúrához való viszonyát sem. Hajlamosak voltak a sarlós vezetők arra is, hogy az általuk létrehozott műfajtól eltérő montázsszerű riportokat és tanulmányokat a „kispolgári vörös giccs“ termékeinek nevezzék.

Balogh Edgár Az Ütba írt cikkeinek egy része szociográfia-irodalmunk első értékes alkotásai közé tartoznak, Fábry szerint „a magyar szociográfia kezdetét“ jelentik.47 Balogh Edgár, aki mint a Sarló fő ideológusa néha hajlott a szobatudós, spekulatív elmélet felé, mihelyt a munkások közé ment, tisztán látott és határozottan a tudományos szocializmus szemszögéből rögzítette a valóságot: nemcsak első volt a szociográfia művelésében, hanem szinte egyedülálló abban, hogy ezt a műfajt marxista szempontból, a magyarországi népiesek národnyikizmusától mentesen hozta létre. Ez bizonyára főként annak a ténynek köszönhető, hogy nálunk egy legális kommunista párt ideológiája hatott a sarlósokra, s meggyorsította egy národnyik jellegű mozgalom vezetőinek marxistákká fejlődését. Ebből a szempontból is érdemes áttanulmányoznunk Balogh Edgár első írását Az Ütban, A galántai járás kistükrét.48

46. Balogh Edgár: Harcos proletárkultúra. Munkásnaptár. 1932. Peéry Rezső: Új irodalom Szlovenszkón. Korunk. 1932. 724-9.

47. Fábry Zoltán: Szegényország ajándéka (Balogh

A valóságot kutató szociográfus munkája a polgári demokrácia adta lehetőségek mellett sem volt könnyű, különösen a kosúti sortűz színhelyének környékén. „Ütba ejtettük Alsószeli, Felsőszeli és Hidaskürt községeket és a délutáni órákban éppen Vízkeletet hagytuk magunk mögött, amikor leigazoltattak a hatóság közegei és autón beszállítottak a nemes- kosúti községházára. Órák hosszat tartó csendőri kihallgatás után éjjel két szuronyos csendőr autón és vonaton Pozsonyba kísért, s átadott saját kérésünkre ügyünk tisztázása végett a pozsonyi rendőrségnek. Az éjjelt a rendőrigazgatóság celláiban töltöttük, a szombat délelőttöt is, és csak délben sikerült igazolnunk tudományos szándékainkat, mire elhagyhattuk a rendőrség épületét.“49

Kocsmában, vetések között, vasúti kocsiban, parasztházakban, csendőrőrszobán folytatott beszélgetések látszólagos összefüggéstelenségei után Balogh világos logikával foglalja pontokba a tapasztalatokat: az adóprés, az elnemzet- lenítő iskolarendszer, a cseh telepítés, az osztálykizsákmányolás, a gazdasági válság és a földmunkások forradalmi mozgalmának következményeit. „Diőszeg—Tardoskedd“ a címe következő szociográfiai írásának,50 melyben a riport szemléltető erejével szól a földmunkások sztrájkjáról. A földmunkásfront51 című tanulmánya — a szociográfia és a riport szerencsés ötvözete — szintén a kisalföldi mező- gazdasági munkások sztrájkmozgalmaival foglalkozik.

Balogh Edgár volt Fábry mellett a szocialista publicisztika másik jelentős képviselője Az Ütban. Stílusa egyszerűbb mint Fábryé, műveltsége inkább társadalomtudományi, mint irodalmi forrású, cikkeit a gyakorlatból kiinduló, de erősen teoretizáló, koncepciókat alkotó hajlam jellemzi (Kelet-Eurőpa tűzfészek, Támadás a fasizmus ellen!). Az Utat Balogh 1933-ban már gyorsan a sarlósoktól elhagyva egyedül szerkesztette, hátat fordítva a kormánypártiaktól felkínált húsos fazekaknak, pedig a pártnak sokszor arra sem volt pénze, hogy a kiadás költségeit fedezze. Helyzete bemutatására idézünk egyik Fábrynak írt szerkesztőségi leveléből: „Kedves Zoli, hosszú késés után lehetett csak a 3-ik számot kihozni, három hétig kínlódtam Prágában, gyanútlanul mentem fel s kisült, hogy Az Üt kiadóhivatala nem tudott semmit sem fizetni s — nem szedték a lapot az adósság miatt. Még jó, hogy barátaim eltartottak, s így ki- böjtöltem a három hetet valahogy a kávéházakban. A szám — miután ebben az évben kerek 48 oldal maradt el eddig, a 6-ik szám

Edgár könyvének ismertetése. (Irodalmi Szemle 1959. 623-8 széd. Bukarest 1957. 45 — 53.

48. Balogh Edgár i. m. Az Út. 1931. 4. sz. 15. folyt. 5. sz. 14 — 15, 6. sz. 15 — 16. Újabb kiadása: Egyenes beszéd. 45 — 56.

49. Az Üt. 1931. 4. sz. 15.

50. Az Út. 1932. 4. sz. 3.

51. Az Út. 1932. 5-6. sz. 11-14.