Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - HÍD - Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai szocialista magyar irodalomért

is védték a konföderáció elméletet39, s csak később és csak a párthoz csatlakozó vezetőik korrigálták ezt a tévedést. A Sarló teóriáját azóta a gyakorlat — a szocialista országok táborának keletkezése is megcáfolta, de a történelmi tanulság érdekében rámutatunk e nézet forrására. A sarlósok Kossuth Lajosnak a du- namenti népek konföderációját hirdető programját akarták „továbbfejleszteni“ marxista irányban. Elméletük szükségszerűen anakronisztikus és spekulatív jellegű volt, mert egy burzsoá eredetű ideológiát akartak összeolvasztani a marxizmussal akkor, amikor már Kossuth elméletének reális alapja, a dunai népeket egy államba összefoglaló monarchia, szétesett. A sarlósok elméletének sarkalatos hibája az volt, hogy egy fiktív Kelet-Európából indultak ki, s nem vették figyelembe, hogy a szocializmusért folyó harcot elsősorban Csehszlovákia országhatárain belül kell megvívniuk.

Roth Imre a Sarló kongresszusát ismertetve megemlíti azt is, hogy a sarlósoknak a parasztkérdésben elfoglalt helytelen álláspontjával is külön cikkben foglalkozik majd Az Üt. Erre azonban nem került sor, valószínűleg azért, mert a Sarló vezetősége belátta, hogy a kongresszuson hangoztatott nézet — a földosztás helyett a nagybirtok közös szövetkezeti megművelését propagálni40 — a Magyar Tanácsköztársaság hibájának megismétlését jelentené. Az Útban folyó Sarló-vitából azt az általános elméleti tanulságot vonhatjuk le, hogyan hatott a párt kritikája egy nemzeti forradalmi jellegű értelmiségi mozgalom fejlődésére a polgári demokrácia keretei között; érdemes volna a Sarlót ebből a szempontból is összehasonlítani a magyarországi „népi“ írók mozgalmával.

A folyóiratban a sarlósok főként ideológiai és kulturális tanulmányokat írtak. A Sarló vezetői egységes csoportot alkotva léptek fel Az Ütban, s itt végzett tevékenységüket így értékelik 1932 szeptemberében kiadott beszámolójukban: „A Sarló 1931 szeptember havában tartott kongresszusa alkalmából csatlakozott a munkásmozgalomhoz s elvállalta a szocialista intelligencia szervezését. Az azóta eltelt egy év a mozgalom belső kikristályosádását hozta magával a proletárfront szükségletei szerint ... A kultúrmunka terén 1932 januárja óta szervesen bekapcsolódtunk Az Üt szerkesztésébe. Igyekeztünk a lapot a szlovenszkói és kárpátaljai osztályharc és nemzetiségi harc konkrét kifejezőjévé tenni, s felvettük a harcot a frázisok ellen. Behoztuk a szlovenszkói

39. Ferenc László, Jócsik Lajos, Terebessy János, Zsolt László: Kelet-európai konföderáció? Az Üt. 1932. 7. sz. 10 — 12. Horváth Ferenc: A keleteurópai parasztság. Korunk. 1932. 493-9. Jócsik Lajos: A keleteurópai paraszttömegek eladósodása. Korunk. 1932. 525-8. Zsolt László: Nemzetiségi kérdések Keleteurópában. Korunk. 1932. 630-7.

40. „Ma már a földmunkások és szegényparasztok tanácsait s a nagybirtok közös megművelésre való kisajátítását kell propagálni, mert a föidmunkásság és a szegényparasztság megérett a kollektív munkára. A kisgazdákat is a vörös szövetkezetek programjának, az önkéntes kooperációnak márna létesíthető formáival lehet a válfotoriportázst és megszólaltattuk a régebben elhanyagolt munkásságot. így lehetőséget adtunk a munkásirodalom kifejlődésének. A pozsonyi ifjúmunkásmozgalomban tervszerűen propagáltuk a szavalókórust, mozgókórust, s kórusra dolgoztuk fel Morvay Gyula és Sáfári László verseit. További tervünk egy magyar kultúrközpont felállítása Pozsonyban a harcos proletárkultúra (munkáslevelezés, kórus, ének, munkásirodalom, színjátszás) tervszerű irányítására és fejlesztésére. Idevágó irodalmunk: Peéry Rezső sajtó alatt levő tanulmánya a szlovenszkói magyar munkásirodalomról, Balogh Edgár cikke a harcos proletárkultúráról, az 1932-es Munkás és Paraszt Naptárban, s tanulmánya a szlovenszkói magyar kultúr - frontokról az Üj Szó 1932-iki 5—6-ik számában.“41

A Sarlóban a nagyrészt főiskolás ifjúságot szakmai érdeklődése szerint csoportosították, s ez tükröződik Az Ütba írt tanulmányokban is: Horváth Ferenc pl. a parasztkérdés, Jócsik Lajos, a közgazdaság, Dobossy László a pedagógia, Csáder Mihály az orvosi szakma, Terebessy János a sport szakértőjének számított. Jócsik marxista kritikusként is fellépett egyes intézményekkel és írókkal szemben. A fiatalok a papi reakció zsoldjában című cikkében42 a szlovákiai Prohászka-köröket és lapjukat, az Üj Életet bírálja. Rámutat arra a jelenségre, hogy ebben az időben a szlovákiai prohászkások a haladó ifjúság menyerése érdekében demagóg módon még marxista, a sarlósoktól kölcsönvett jelszavakat is hangoztatnak. Megszólal a címlap: Az író ködbe menekül43 című írásában Jócsik olyan könyvet kritizál, melynek címlapján az ő fénykép© van: Szalatnai Rezső Van menekvését. Bírálatában Jócsik Szalatnai tanulmány-gyűjtemé- nyének ideológiai ellentmondásaira mutat rá, s főként azt kifogásolja, hogy az író a Sarlót a proletariátus mellől vissza szeretné irányítani „a ködbe, a humbugos nagyágálások vonalára, a generációs elmélethez“.

Peéry Rezső riportjában a lévai proletár kultúrcsoport működését értékeli.44 A lévai ifjúmunkások kulturális tevékenységét ebben az időben egy Párizsban tanult kommunista szabósegéd, Háber Zoltán munkásíró irányította: a szocialista kultúrcsoport tevékenységével a Korunk, a Munkás és később a Magyar Nap is foglalkozott. Marx és a magyarok45 című tanulmányában Peéry bemutatja, hogyan értékelték a tudományos szocializmus megalapítói az 1848-as magyar forradalmat.

Ságból kivezető szocialista útra téríteni és forradalmi szövetségesül megnyerni. A Sarló jegyében. 54.

41. CsML. 67. Ezt a beszámolót ,.bizalmas úton“ megszerzi a prágai magyar követség, s elküldi Gömbös Gyulának. Kísérőlevelében azt írja, hogy a sarlósok a kommunista szellemet terjesztik. PIL. A. XI. 14/1931/3.

42. Az Üt. 1932. 7. sz. 14.

43. Az Üt. 1932. 5-6. sz. 22.

44. Peéry: Látogatóban a lévai elvtársaknál. Az Üt. 1932. 2. sz. 11.

45. Az Üt. 1933. 2. sz. 5-6.