Irodalmi Szemle, 1961
1961/1 - Gyurcsó István: Versek
Szomorú névnapi köszöntő Csöpp, kicsiny lányom kórházi ágyon. A babák, könyvek...? Szőnyegen lábnyom: ténfergő idő kopog, csak kopog. Gond veri, gond, üti az ablakot... Három csöngetés: várom a jelet — már a Peti is tudja, ki lehet...? Néma az áram, áll a csöpp ütő: nem kopog, nem, a kis piros cipő. Kis piros cipő, rajta cseppnyi sár, fürge, iskolás gazdájára vár ... Várok csendben én, várom a jelet: most, újra: nem, senki sem csöngetett. Tovább várok én: nem jöhetsz, tudom, elrejt, őriz most józan tilalom. Álmod nyugtalan: óvó szem vigyáz — ne égesse meg kis szíved a láz... Álmod nyugtalan: itt sír fekhelyed — Párnán kicsiny völgy, itt pihent fejed. Látod, hull a hó: ne légy nyugtalan, megvár a játék: játék, gondtalan ... Gondtalan játék: itt a szép mesék, névnapra kapott játék szerteszét. Névnapi ünnep: röntgen gép kutat kíváncsi szemmel, ugyan mit mutat...? Merre van a tűz, a láz fészke hol? Meggyűlt veséid körül valahol... Látod hull a hó: — A föld is beteg? — kérdezi lázas, nyugtalan szemed. Fegyvercsörgetés láza verdesi: hóborogatás nem segít neki! Aludj Évikém: súlyos ez a láz — de a világra sok ember vigyáz. Sok ember, bizony, és a sok közül Téged is óvnak: s Téged egyedül külön vigyáz még nyugtalan szívem: holnap, holnap már itt vagy, úgy hiszem ... ... Csöpp kicsiny lányom kórházi ágyon. — Tudomány! a szám ne vádra álljon. Dicsérjem majd: — Ö, kedves gyógyszerek, itthon van, köszönöm, e csöpp gyerek. Fekete éj, fekete vér Gyurcsó István Ázik és fázik az árva, kinek hazája nincs, kit népek törvénye nem véd a banánfák alatt, ki csak nézi a Kongó vizét, s benne a halat: a halat, mert az is szabadabb, bár törvénye nincs. Ázik az árva: eső zuhog a trópusokon. Hűvös az éj: a Föld derekán az egyenlítő. Remeg a pálma: a pálmalevél a kunyhótető — fekete éjben fekete nép a trópusokon. Fekete éj: tüzek szuronyán villogó jelek! Dobog az éj: hosszabbra nyúlnak a drádahegyek! Szabadság készül Afrikában: a tüzek kohók. Tüzek, kohók: fázik a gyáva, de csak a gyáva. Babszolga nép tüzei égnek: minden tűz máglya. — Héger nép gyújt tüzet az éjben: a tüzek kohók!
