Irodalmi Szemle, 1961
1961/1 - Dávid Teréz: Birodalmi megbízott úr
Tudom én, megértem én. Nehéz helyzet volt a mi helyzetünk, birodalmi megbízott úr. Csak azt nem értem meg, hogy maga még él! Hogy nem nyílt meg a föld a lába alatt, amerre járt, nem gázosodott el a levegő a leheletétől, és a tenger hullámai nem tornyosodtak égig a hajó alatt, amely önt szállította. És azt sem tudom elképzelni, mi következhet ezután az ön számára. Bizonyára összeül majd egy bíróság és tárgyalni fogja gaztetteit, komolyan és kellő szigorral, mintha ön csak amolyan rablógyilkoska, ártalmatlan kis útonálló lenne. Ön természetesen védekezni fog, és akad jogász, aki önt védi. Hivatkoznak majd lojalitásra, hazaszeretetre, a háború törvényeire, kötelesséqteljesítésre. Bizonyítani próbálják ártatlanságát, jóhiszeműségét, esetleg beszámíthatatlan- ságát is. És vallomásaikkal megalázzák saját nemzetüket, a megtévesztett, megfélemlített német polgárokat, akiknek rá kell eszmélniük újra, hogy évekig őrültek kormányozták országukat, hogy esztendőkig gyilkosoknak hurráztak. Birodalmi megbízott úr! Ön hat millió embert tett halhatatlanná csak azért, hogy elterelje másik húsz millió figyelmét arról, hogy rablóhadjárataik közben saját vérük is ömlik, saját otthonuk is romokban hever. Hat millió halála volt önök részére az a cirkusz, amit kenyér helyett ajándékoztak szerencsétlen millióik elkábítására. És én mégsem kívánom a halálát. Az ön nyakán még a kötél is megtiszteltetés lenne. Egyáltalán túl kegyes ajándék volna önnek bármely halálnem, és nem elégséges megtorlás bestialitásaiért. Én magit arra ítélném, hogy amíg él, csupasz téglákból épült magánzárkában írja, folyton csak írja emlékiratait. Addig írja, amíg meg nem undorodik saját gyalázatától és üvölteni nem kezd. Halálos ötleteit viszont azokon próbálnám ki, akik megmeneküléséhez hozzásegítették. Akik feltételezték, hogy még eljöhet az ön ideje, akik azt hiszik, hogy magára, Eichmann Adolf és társaira még valamikor valakinek szüksége lehet. Az új világháború veszedelme elleni harcot most kell kibontakoztatni, nem várva addig, amikor már hullanak az atom- és hidrogénbombák. Ezt a harcot most kell megvívni, napról napra fokozva az erőfeszítéseket. A fő feladat az, hogy idejében megfékezzük az agresszorokat, elhárítsuk a háborút, elejét vegyük kitörésének. A kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960 novemberében megtartott Moszkvai értekezletén egyhangúlag elfogadott NYILATKOZAT-ból
