Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - Bábi Tibor: Minden nap írjuk a szocializmus történetét

Az SZLKP Központi Bizottságának székházában a Mélyúton hűvös, jó csend fogadja az embert.

Baktatok föl a lépcsőkön: I. emelet, II. emelet. 21... sz. ajtó — Kovács elvtárs. Itt ebben a dolgozószobában sok a napfény.

Az asztal mögött barna, intelligens arcélű fiatalember. Nyilvánvalóan ő Kovács elvtárs, akit keresek.

— Mi járatban van? — s a szabadon álldogáló székre mutat. Helyet foglalok és fölteszem az első kérdést:

— Milyen ipar építésére nyújt megfelelő feltételeket Délszlovákia területe?

összevonja a szemöldökét. Gondolkodik.

— Mezőgazdasági terület, tehát élelmi- szeripari üzemek építésére. Másodszor: kitűnő vízrendszere van, tehát kémiai üzemek építésére. Harmadszor: gépgyártó üzemek létesítésére, mert kitűnő villamosenergia hálózata van. Csakhogy Dél-Szlo- vákia nem képez valami külön gazdasági egységet. Egyszerűen ott építünk ipart, ahol a legjobb feltételeket találjuk. Az ipar építésében elsősorban is az ország gazdasági egységének elvét érvényesítjük.

Magam is úgy értettem, de a központi bizottság annak idején foglalkozott a keleti országrészek és a déli járások elmaradottságával. A harmadik ötéves terv e tekintetben milyen perspektívákat nyújt?

A falon függő térképre mutat.

— Ami az elmaradottságot illeti: az a térkép ott a lakosság ipari foglalkoztatottságának százalékarányát mutatja. A sűrűn vonalazott tájakon — főleg a cseh országrészekben és Szlovákiában pedig északon

— 18 ipari munkás esik száz főre. Délen és keleten, amint látja, ritkul a vonalak sűrűsége, itt-ott egész fehér területek éktelenkednek.

— Hogyan nyilvánul meg ez a tény a lakosság életszínvonalában és gondolkodásában.

— A fehér és a ritkán vonalazott területek lakosságának lényegesen kevesebb a jövedelme.

— Ez a térkép, Kovács elvtárs, nem mond teljesen igazat.

— Lehet, mert az ipari foglalkozott- ságot nem a lakhely szerint mutatja ki, hanem a munkahely szerint.

— A csallóközi és mátyusföldi falvakra gondolok — a távolbalátók antennáira, ezer és ezer új családi házra és otthonra.

Reggel, ha megállók a bratislavai pályaudvaron, a főbejárat ezer és ezer embert ont — minden nap huszonötezer embert: férfiakat, asszonyokat, fiatalembereket és lányokat. Emberekkel zsúfolt vonatok robognak Ostrava és Prága felé, Kassa és Léva felé.

így vittek-hoztak engem is a vonatok* Ott látom magamat a Selmeci Völgyben. Fut-fut a Garam meg az Öregpatak. Tavasszal források és szökőkutak törnek elő a sziklák résein. Szél zúg a fenyvesek között. A barakktáborok frissen gyalult deszkái megragyognak a napfényben. Ezer és ezer fiatal: dióspatonyiak, somorjaiak, nagymihályi gyerekek, lévaiak és ki tudja hová valók. Az Ifjúsági Vasútat építettük akkoriban.

S egy év múlva: České Budéjovice — újra barakktábor. Csehek, szlovákok, magyarok, németek egy fedél alatt, közös munkahelyen. Repülőteret építettünk. Ötvenegyben Szakaly és Bócsárd között bandukoltam. Ősz volt, nagy sár. A lábamon gumicsizma. Vasutat raktunk. Ötvenkettő' tavaszán Garamkereszten — (ma Žiar n/Hronom) szálltam ki a vonatból. És megint barakktábor és gumicsizma. Alumíniumkohót építettünk.

Ostrava fényei és füstfellegei csapnak a szemembe. A vítkovicei kohók alatt lapuiá munkásszállásokat látom. Kiskesziekkel és vágkirályfaiakkal háltam egy fedél alatt. A Ludvik-bánya közelében ott áll a Vardas- munkásotthon: hősiekkel és zsigárdiakkal ültem egy asztalhoz az üzemi étteremben.

Mozog, minden mozog. Hallom a vonatok zakatolását. Autók tülkölését, hajókürtök bődülését. Repülőgépek motorzúgását

___

N

ézem a térképet. A térkép mozdulatlan. A térkép néma. Ki rajzolja bele a mozgást és az eleven életet?

— Kovács elvtárs, mi minden épül az ötéves terv idejében a déli országrészeken és keleten?

— Keleten a vasmű. Sellyén műtrágya- gyár, Érsekújvárban gépgyár, Párkányban papírgyár, Somorján kémiai üzem, Duna- szerdahelyen cukorgyár ...

A térkép és vonalai dermedt mozdulatlansággal néznek farkasszemet velem és Kovács elvtárssal. Idegeinkben és ereinkben a bőrünk alatt ott vibrál a mozgás. A tágas ablakon behull a napfény. Gondolkodni késztető jó csend uralkodik el a dolgozó szoba falai között.

I