Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - Gyurcsó István: Hétköznapok között — vers

A gyárak kapujából egyre jöttek a gépek.

Prüszkölve, morogva.

Hallottam, láttam.

Fönt a hegyek tetején is láttam a gépek vonulását.

Táskába zárt rádió muzsikáját hallgatták a juhászok.

A furulyák csendben hallgatóztak ...

— Hétköznapok simogatták a szívem.

Én álldogáltam a hétköznapok között.

Tűnődve álldogáltam.

De ők egy pilanatra sem maradtak velem.

Megérintették homlokomat és futottak tovább.

Próbáltam megfogni, megkötözni őket: fiatal csikók a hétköznapok.

A betű béklyója nem elég erős fék, hogy futásáukat zabolázná. Ha egy-egy pilanatra sikerült is néhány napot megkötözni: mit ér az!

Vén gebe mindegyik, mire fölraknám rá a nyerget.

Virágos mezőkön, hegyeken, völgyeken futnak a napok. Virágos mezőket láttam tegnap én.

Margarétát gyűjtöttem csokorba, a mezők virágait. Visszanézek és gyárak tornyait látom.

Utcákat kötnek csokorba a kőműves legények.

Vaskarú emelők adogatják kézhez a ház darabjait.

— Bújj, bújj, zöldág, zöld levelecske,

nyitva van az arany kapu, csak bújjatok rajta... —

— Hol vagyok! — kiáltottam — micsoda nóta!

A kommunizmus küszöbét léptem volna át!

Micsoda kémény füstöl mögöttem!

Nem erről írtam tegnap én! —

... Fiatal csikók a hétköznapok!

Dobban a lábuk és néha sarat fröccsent szemünkbe, szemembe a szertelen vágta.

Futnak a köznapok arany csikói...

— Gyorsan krónikás! — mondom — te se bíbelődj semmiféle nyereggel:

Szőrén is üld meg az Idők lovát.

De mosakodj és mosdass, akár a szó vizével is!

Utiporral szennyezett szívvel ne ülj az ünnepi ebédhez... —

Bár szőrén is, üld meg az Idő lovát, de a vaspatkók dobogása ne csapjon sarat a gyalog baktatók ruhájára, kik vállukon acélhegyü csákányokkal menetelnek a hétköznapok között.

Tűnődöm: tél, tavasz, nyár, ősz .. .

— Maradj a korral egyidős —, biztatom magam, biztatom: ne kössön soha tilalom.