Irodalmi Szemle, 1961
1961/2 - Gyurcsó István: Hétköznapok között — vers
Tűnődöm: tél, tavasz, nyár, ősz. — Maradj a korral egyidős —, biztatom magam, biztatom: ne kössön soha tilalom. Hétköznapok között Az út mentén, utak fordulóin faluk, városok. Virágos kertek mögött házak kacagnak a Napra. Százféle szerszám kéri: — Mozdíts meg Ember! Üss velem, és vágj vele! — mondja a kalapács, a sarló ... Hétköznap van! Az embereket keresem a hétköznapok között. Ma, holnap és holnapután. Tegnap és tegnapelőtt is velük ebédeltem. Poharat is koccintottunk: káromkodtunk is, ha úgy adódott, De inkább nevettünk a tréfán. így könnyebb a bosszantó dolgok küszöbét átlépni. — Tegnap, tegnapelőtt is a hétköznapokat kerestem. Faluk, városok utcáit: országutakat, ösvényeket jártam. Évszakok köszöntöttek a természet változásaival. A társadalom csillagos jelei is változást Ígértek. — Ölelj magadhoz Élet szeress, mint én szeretlek téged — kiáltottam. S az Élet megölelt, a tájak fiuknak fogadtak. Gyermekek szemei nevettek rám. Én visszanevettem. Virágzó almafák integettek az utak mentén. Vizek szalagos jelei mutatták a völgyek bejáratát. Pitypang köszöntött a Kisduna partján. Köszöntem az embereknek, fogadták köszönésem. Öreg szerszámok között a kommunizmusról beszélgettünk. Öreg szerszámok között, öreg emberekkel, kik nagyon jól ismerik az Élet sokágú törvényét. Akik sokszor jobban látják a jövendő időket, mint sok fiatal. Bizony, sokszor jobban látják. Kaszálták csak a rét virágait: csokorba kötni egy sem ért rá. Ökölbe szorult kezük, harcban éltek negyven évig és harcra készülődtek annak előtte már. E változó időkben is harcolva élnek. — — Nyugtalan-szívű, öreg emberekkel beszélgettem. Beszélgettünk az öreg szerszámok között. Petróleum-lámpák kormos üvege alatt. Fölnéztem a szerelők arcába, fiatalok voltak, neon csöveket kötöztek magas oszlopok tetejére. Répaszedő lányokat, asszonyokat csodáltam. Kezüket néztem. Kezük szélfújta, fekete barázdáit néztem. Hallgattam a szelek gorombaságát, és szóltam: Ne bántsd az asszonyok kezét, te Szél! Hiába beszéltem, hiába kiáltottam. Gyenge volt a hangom. Gyurcsó István
