Irodalmi Szemle, 1961

1961/1 - NYELVMŰVELÉS - Mayer Imre: Mindennapi beszédünk hibáiról

(ehelyett kíséri) N.N. Ugyancsak a rádió hanghullámain érkezett a következő furcsa szóhasználat is. Pályázatot írtak ki gyermekek részére érdekes élmények elbeszélésére. A beérkezett pályamunkákról következőleg nyilatkozott a bemondó: „Olvassuk a pályázatokat, de azt kívnájuk, írjatok jobb, érdekesebb pályázatokat. Le kell másolni az emlékeket: ez a pályázat. A pályázatokat február egyig (helyesen elsejéig) kell beküldeni.“ Amint ebből látható végig pályázatot mondott pályamunka helyett. A helytelen szóhasználatnak más példái még ugyanott a következők: (egy jelenség okainak magyarázatához): ez annak a következménye“ „döntő mértékben“. Ez a döntő mérték úgy látszik nagyon nehezen kiküszöbölhető. Más: „Csak nagyüzemi gazdaságokon keresztül lehet ezt a kérdést megoldani“. Egyszerűbben és helyesebben: csak nagyüzemi gazdálkodással.

Az iskolai nyelvhasználatban a következő helytelen szó-, rag- és névutóhasználatokat figyeltem meg a felső osztályos növendékek feleleteiben (sajnos elég sokszor javítás nélkül maradtak).

Petőfi egy kortársáról a következő mondat hangzik el: Vonzódik Petőfi versei iránt. Vonzódunk valamihez; de itt nem is erről lehetett volna szó, hanem egyszerűen arról, hogy az illető kedvelte, szerette Petőfi verseit. — Petőfi házassági körülményeiről beszélve: „Szendrei nagyon kicsinek tartotta Petőfit“ — ezzel talán azt akarta kifejezni, hogy Sz. nem tartotta Petőfit mint férjet komolyan számba- jöhetőnek anyagi körülményei miatt. — „A nép nevében“ című versről felelve: „Az eddigi társadalmi viszonyok a nép jövőjét gátolják (helyesen: nem jövőjét, hanem fejlődését, haladását). Ehhez a sorhoz: Még a nép, most adjatok neki, magyarázatul ezt az útszéli kifejezést fűzte: „mert úgyis régen rossz, ha a nép feltámad. Aztán kijelentette, hogy eddig a nép csak elnyomásban részesült. A részesülni igét inkább csak jó értelemben szoktuk használni, helyette azt kellett volna mondani: része volt. — A részesülni igét más helyen is helytelen értelemben használta egy másik, mikor azt mondotta, hogy Petőfi részesülni akar a világszabadság kivívásában. Itt a részt venni kifejezés lett volna helyén. — Az „Egy gondolat bánt engemet“-tel kapcsolatban még a következő furcsálható kifejezés hangzott el: „Petőfi mint fiatal harcolni akar a szabadságért és ebben is akar meghalni.“ Elsietett mondat; benne a „mint fiatal“ felesleges és a második rész helyesen: érte életét is kész feláldozni. — József Attila életéről beszélve: „József Attilla gyermekkorában falun liba- és disznóőrzéssel foglalkozott“. E mondatból úgy látszik, mintha ő választotta volna ezt a foglalatosságot, holott kényszerült rá. — A Tőkehaszon balladájának főgondolatát így magyarázta egyik felelő: „A szegénynek semmiféle tevékenysége nem eredményez semmi eredményes munkát.“ Egyszerűen és helyesebben így kellett volna: A szegénynek semmiféle munkából nincsen haszna, a haszon a tőkéseké. —

A negyvennyolcas forradalmi időkről szólva, ez hangzott el: Jelasicsot a magyar sereg szétverte. Természetesen J. seregét. A magyar igével kapcsolatban lehet az átvitelt használni, de a szétver igével nemcsak szokatlan, hanem furcsa is. Arany Toldijáról megállapítja egy felelő, hogy a Kisfaludy Társaság pályázatot hirdetett és erre fel Arany megírja Toldiját“. Az „erre fel“ szólásforma itt aztán igazán nem volt helyén. — A Toldiról beszélve: „Miklós nem hagyja magát többé elnyomni bátyjával“ helyesen bátyjától, de talán még jobb lenne így: nem tűri tovább, hogy bátyja elnyomja. Petőfi bőséges termékenységéről szólva: „Petőfi írta a verseket egyre-másra.“ — A Gellért-legendáról szólva: „Gellért püspök a szállodában hallotta a cselédlány énekét", természetesen szállásán-t kellett volna mondani.

Végezetül legyen szabad utalnom Lőrincze Lajos alapos és minden tekintetben helyeselhető 1952-ben elhangzott, az iskolai nyelv- művelésre vonatkozó fejtegetéseire. Ezekben ő megállapítja, hogy az anyanyelvi oktatás minden formáját a nyelvművelés szolgálatába kell állítani. Ennek a keresztülviteléről sajnos még ma is távol állunk. Lőrincze igen helyes és részletes tanácsokat ad a nyelvművelő munka megkezdésére, végrehajtására. Határozottan helyteleníti a munkának az idegen szavak üldözésére való vonatkozását. Mert hiszen az idegen szavaknak egy nagy része szükséges, másrészt pedig a szükségteleneket is ismerni kell tanulóinknak, különösen azokat, amelyeket nagy íróink használtak, mert ezek ismerete nélkül ezeknek az irodalmi müveknek a megértése lehetetlen. A gyakori nyelvi hibákat — mondja — fokozatos munkával kell javítani. Először is minden növendéknek éreznie kell, hogy amit hibáztatunk, az valóban hiba. Ne vegyünk egyszerre sokat, hanem először a sűrűn előfordulókat.

Ki lehet használni a nyelvművelő munkára a pionírszervezetet, az ifjúsági szervezetet, a fali újságot, külön előadásokat stb. Fel kell hívni a figyelmet az új szép kifejezésekre; frissé, színessé, érdekessé kell tenni a nyelvművelő munkát. És az első és legfontosabb, hogy a magyar nyelv tanára kifogástalanul beszéljen, de kívánatos, hogy ez a nyelvi helyesség minden tanítási órán meglegyen.