Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - HÍD - Botka Ferenc: Cseh proletárköltők fordításai a Kassai Munkás 1921— 1924-es évfolyamaiban
az irodalmi szintet alig megütő színvonalon. Mondanivalójuk eléggé egyhangú, egyetlen egyszer sem lépi túl a puszta deklaráció határát, s nem érzékelteti a forradalmi változások mélyebb és szerteágazóbb problematikáját. Modernizmus (Jaroslav Seifert) • A Kassai Munkás azonban hamarosan megtalálja a kapcsolatot a cseh baloldali költészet irodalmibb és színvonalasabb köreivel is. Már az 1920-as évfolyamában találunk olyan kisebb közleményeket, amelyek az aktivista Červeň nevű folyóiratot nevezik meg forrásukként6; tehát a szerkesztőségben ismert és olvasott volt e modern célkitűzéseket valló, baloldali művészeti fórum, amely gyakran közölte St. K. Neumann, Jiŕí Wolker, Antonín Macek és nem utolsósorban — Jaroslav Seifert alkotásait. Ezek a költők ekkorra már megjárták a modern -izmusok útját, s egyre világosabban kezdik látni, hogy a művészet forradalma nem csupán a régi formák elvetésében és újakkal való felcserélésében áll. Egyre határozottabban érzik az új tartalom szükségességét, s ezt a baloldal, a kommunisták szellemi táborában kezdik felfedezni. A forradalom témája betör az „igazi“ költészetbe, s a modern -izmusok nyelvén próbálja kifejezni magát. Oj formák és új tartalmak érdekes kavargásában, kísérletek próbálkozások kohójában alakul, formálódik a nagy szintézis — a szocialista realizmus. A modernek közül legelsőnek az akkor még húsz éves Jaroslav Seifert: Leg- alázatosabb dal c. verse jelenik meg a Kassai Munkás lapjain7. Méltó bemutatkozás. A rövid költemény szemléltetően fejezi ki Seifert költői magatartását, kifejezési módjának erényeit és gyengéit: „Kitárt karokkal állok. Próféta vagyok, ki az utat mutatja és a szegényeknek a dicső holnapot hirdeti. Bölcs vagyok, ki tanácsol a reménytelenségben, kezében virág, mely sohasem hervad. Vagyok, ki a forradalomban az első lövést ejti, de vagyok az is, ki elsőnek esik el és elsőnek hajol le, hogy sebesülteket kötözzön ... Csudás mint az isten, több vagyok, még sokkal több vagyok, és mégsem vagyok semmi, csak a tömegek kezének alázatosan hódoló költője Seifert Jaroslav.“ 6Ld. pl.: Az orosz forradalom lélaiktana c. közleményt. Kassai Munkás. 1920. 27. sz. 7 J. Seifert: Legalázatosabb dal. Kassai Munkás. 1922. 27. sz.
