Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - ORSZÁGJÁRÁS - Gyurcsó István: Útinapló
Bent a barakkban zeneszó mellett forr a víz és a fehér haluška a szűrőbe kerül, hogy összekeveredve a lágy túróval ízletes ebédül szolgáljon a két leánynak. De a meghívást úgy látszik tréfának szánták, mert egyik sem kínál meg kóstolóval. A falu küszöbén A hallott dolgok tapasztalatával indulok Kecsőre, hogy megismerjem a faragó emberek faluját, az utat, ami nincs: dombokat, völgyeket. Benézek az udvarokba, hogy felmérjem a jómód és az elmaradottság arányát, hozzáigazítsam más vidékek viszonyaihoz, fejlődéséhez. Például Borzovához, Szilicéhez: Gondolom, egyazon köves táj fogad itt is, mint amott fogadott. Fogad a táj, már Hosszúszó határában. Itt háromszorta nagyobb a hó, mint lent a völgyben. Áldás a fukar ősz után. A csapadékhiány nehéz gondok nyűgét akasztotta az emberek nyakába az őszi szántás, vetés idején. Hajdú András, a szilicei szövetkezet neves elnöke panaszolta nemrég, hogy az ígérgető tavasz után borongós nyár csapott a hegyre, ami éppen csak addig tartott, míg a cséplőgépek búgása, utána kivirágzott a nap és nem akart őszi esővé szomorodni az idő. Itt a mészkövek vidékén ez nagyobb gondot okoz, mint a laposabb részeken, teszem fel Berzétén vagy a szalóci határban, ahol a Sajópart szelidebb részein is akad néhány hektár megművelésre alkalmas föld. A panaszok az őszre vonatkoznak, az pedig elmúlt. Az eredménytelenség persze kihat a téli hónapokra is, különösen akkor, ha újabb gondok szaporítják az előbbieket. Gond pedig akad elég. Az is gond, hogy itt Hosszúszón, ahol az autóbusz két percig áll, alig lehet kiválasztani a falu régi házait az újonnan épült házak közül. Ez is gond. Meg az is, hogy nem került még elegendő mész a sárga homokhoz, s így mezítelenek az új falak. Bent rendben van minden. A függönyök mögé nem látni ugyan, de a kémények kunkori füstje jelzi az élet melegét Annál inkább fázik az a hét ágú eke, amely tőlünk balra gubbaszt a hóban. Előtte lánctalpas traktor néz szégyenkezve és szomorkodva, hogy annyi ereje sincsen, amivel a tollászkodó varjút elkergetné. Bezzeg, ha durrogna a motor, messze repülne a fekete madár, így csak hallgat a hóban a vas, hallgatja, hogy kár, kár. Talán arra gondolnak Hosszúszón, hogy épül már Kassán hazánk nevezetes kohómüve és ott úgysem hallják a varjú károgását, lesz acél elég, egye a rozsda a meglevőt. Igaz, arra is gondolhatnak, hogy nem jó felébreszteni a nagy, behe- mót szerkezetet, mert még megtaposná dühében a hosszúszói csizmaszárakat. De akárhogy van, alszik a lánctalpas és mögötte az ekék. Addig nem is zavarja senki álmukat, míg nem telnek meg a füstölők jóféle sonkával, oldalassal. Sivalkodó malacok karéneke szól most reggelenként, malacoké, melyek disznóvá híztak ugyan, de hangjuk malacvisítás maradt, különösen az ártányoké. A füstön majd csendesen lógnak és akkor sor kerül majd arra is, hogy bevontassák a lánctalpas masinát, ha ugyan addig be nem lepi a hó teljesen. Szocialista tulajdon ... Ezt látja az utazó ember Hosszúszón, ha elfut vele idáig az autóbusz, innen meg Domicáig. Mi is futunk már. Domicán karéjba fordulunk. A cseppkőbarlang zárva. Kevés a téli látogató. Kecsőre sincs utas, így magam indulok az erdei úton, tájékozódva
