Irodalmi Szemle, 1960

1960/1 - ORSZÁGJÁRÁS - Gyurcsó István: Útinapló

Sokan még ma sem tudják, hogy miféle és mennyi előmunkálat szükséges a papírgyártáshoz. Ahhoz, hogy a gyermekeknek képeskönyv, a felnőtteknek újság, a mérnöknek rajzpapíros jusson és még ezernyi más szükséglet kielégítést nyerjen.

Magam is csodálkozom, hogy miért a meghökkenés bennem a gombaszögi faragótelep depósora előtt. Hiszen mindennapi munkahely, amilyen lépten- nyomon akad, olyan kis területen is, amit a szem egy nézésre át bír fogni.

Az álmélkodás onnan ered, hogy seregnyi emlék tolakodik elő hirtelen. A vonókések és balták villogása gyermekkoromban hallott történeteket idéz. Apám bajuszát látom a mozgó száj fölött, kalyibákat, összerótt kunyhókat, tábortüzeket idéz az emlékezés és már keresem is a tanúság tárgyait, de sehol semmi.

A kéziszerszámok ugyan nem változtak, most is olyan a két fontos eszköz, mint volt harminc évvel ezelőtt. Vonókés, balta. A változás másban tükröződik. Korszerű baraklakás váltotta fel a kunyhókat; tűzhely foglalta el a két lapos kőből szerkesztett táborozó helyét, rádiót hallgatnak, mesék, történetek idézése helyett, és itt Gombaszögön is két kedves lány gondoskodik a tizenkilenc ember kényelméről, ahogy azt megtanulták a lopeji, breznói, podkanovai faragótelepen.

Két kedves lány. Szőke az egyik, nagyon csintalan szemű, a másik barna és komolykodó, zárkózottabb. Mint később kiderült, teljesen fordított a korai megállapítás. A szőke Hegedűs Piroska a praktikusabb. Ő sorolja fel a napi tennivalókat. Lőrincz Ilonka meg, a barna gombszemű vidáman adja tudtomra, hogy ők kecsői lányok. Egy füst alatt elmondja azt is, hogy Kecső a híres énekgyár. Igen csodálkozik, mikor kiderül tudatlanságom, mert eddig nem hallottam semmit a falujukról.

A két vasvillás leány forgácsszedegetés közben mondja el, micsoda is ez a Kecső nevű falu: hogy nincs egy útja sem — mármint kiútja a nagyvilágba — bár kőből épült falu és naponta ötven, ha nem hetven ember indul el innen különböző munkahelyekre, este meg jön vissza, hogy Domicától gyalogosan beszélgessenek a kacskaringós erdei úton a faluig.

Festik, színezik a lányok az életet. Tizennégy éves korukban kezdték megismerni a faragótelepet. Nem itt Gombaszögön: Hegedűs Piroska Lopejen, Breznó mellett, Lőrincz Ilonka meg Podkanován, közel Hermanechez. Ők voltak a személyzet. Főzés, takarítás, vízmelegítés és minden más, ami együtt jár a táborozó élettel.

A szőke Piroska kezdi a felsorolást: egy évig és még négy hónapig főzött nyolc kecsői embernek a lopeji barakkban. Minden reggel haluška: túróval, káposztával. Minden szerdán bab. Ebédre hideg étel. Hazai. Este leves: — Okos beosztás. — Ő mondja ki az okát is: Reggel kell a kiadós étöl, este úgyis aludni megy az ember, azt meg lehet levesen is.

A két lánynak Gombaszögön más a beosztása. A kecsői meg a borzovai faragók esténként hazatérnek. Piroska és Ilonka munkája itt többirányú. Reggelre továbbra is megmarad a takarítás; az állomány három barakk. Majd vízhordás, melegítés, tüzelőfa készítés — amire legalkalmasabb a görcsölés, nem a sima faragás, azt eltüzelik a munkahelyen, hiszen csak ellobbanna a kályhákban, de a balták után lehullott súlyosabb részek tartósabb meleget teremtenek ilyenkor tél idején a déli ebédhez. De ott van még a további munka. Ha vagon érkezik.