Irodalmi Szemle, 1960

1960/4 - Szabó Béla:: Idegen monogram

Fürödtem a verejtékben ... Nagy nehezen sikerült a harmadik emeletre jutni, de ott összerogytam, összecsuklottam, mint egy rossz, elhasznált esernyő... Most már engem kellett lecipelni. Nem is tudom, hogy kerültem az utcára, de egyszerre csak ott voltam és tudtam, hogy kezemben egy ötkoronást szorongatok, egy hűvös érc-ötkoronást, amely örömet és biztonságot kölcsönzött nekem. Ügy éreztem magam, mint egy birtokos, mert hiszen ennyi pénzzel bemehettem a tejcsarnokba, annyi kenyeret ehettem és annyi tejet ihattam, amennyi belém fért. De nem mentem a tejcsarnokba, hanem egy kisebb vendéglőbe tértem be ebédelni.

A vendéglőre is nagyon híven emlékszem ... A kis vendéglő a nagy Manderla- ház helyén volt. A vásárcsarnoktól a kofák jártak oda étkezni. Persze néha napján falusi emberek is betévedtek ide, akik sürgős ügyeiket jöttek elintézni a városba és olcsón akartak ebédelni. Nagyrészt azonban csak kofák jártak ide. Már állandó helyük is volt és úgy szolgálták ki őket, mint előkelő vendégeket. Nagyon szerettem ebbe a vendéglőbe járni. A hangoskodó kofák valahogy a biztonság légkörét teremtették meg maguk körül. Veszekedtek, átkozódtak, kibékültek, hangosan kacagtak, harsány hangon beszélgettek, egyszóval úgy viselkedtek, mintha otthon lennének. Nos, nekem éppen ez az otthoni légkör