Irodalmi Szemle, 1960
1960/4
Száguldoznak ezek az őrült rádióaktív sugarak a megbolydult levegőben. Agyunkat tépik velőnket isszák rákot hoznak a termő anyaméhre. S kígyóként lopakodnak a gyönge madártej-csontú csecsemők bordáiba. Láttam a kismamát koraszülött gyermeke halottas asztalánál. Láttam az ifjú férfit: nemző-hatalmát követelte vissza. Láttam a gyöngyvirágot aszott-feketén lihegni a porban. Mit vétettünk, hogy nem tudunk aludni? Mi a bűnünk, hogy nem engedtek élni? Kinek ártottunk, hogy a jövőt szívjátok sejtjeinkből? Harmóniát a tépett-szakállú bozontos-állű vének óborába! Madártejet a didergő-csontú csecsemők madártej-életébe! Békességet a jószándékú kisemberek karácsonyesti asztalára! Száguldoznak ezek az őrült rádióaktív sugarak a megbolydult levegőben. Meddig nézed még balga nép meddig tűröd az őrültek uralmát? Tömörüljünk egymás köré s követeljük fegyverrel a kezünkben: a béke birodalmát. Cselényi László Erők
