Irodalmi Szemle, 1960
1960/3 - FIGYELŐ - Zd. Pluhař: Ha elhagysz ... (Dobos László)
A nyugatnémet klerikalizmus — mind katolikus, mind evangélikus változatában — a Kubiš-család példáját követve, farizeusmód tereli áldozatait az atomfasizmus bombái és rakétái elé. Katka a gyilkosság után vágta a Kubišok szemébe a bűnt, a megbocsátha- tatlanságot. Nekünk már ma kell leleplezni és megtagadni a holnapi gyilkosokat és éberséggel, készültséggel megelőzni machinációikat, hogy a Gyurkók ne lehessenek újra áldozataik! Gondoljunk szerte a világon a bűntudatlan, a bűntudatlanitott kis és nagy családokra: a Rockefellerekre, a Kruppokra és a — Kubišokra! Ezek a bűntudatlanitott, pénzzel és tömjénfüsttel sterilizált családok a tenyésztelepei a mindent összegező rossznak, a fasizmus korszerű háborújának: az atomgyilkosságnak! Az atomhalál elleni mozgalom, a béke- világmozgalom nem várhat. Szólni kell, tenni kell, tiltakozni és előzni, mert békesség kell, béke! Békesség a földön minden jó- akaratú embernek. De e békességet csak maguk a jóakaratú emberek hozhatják. A béke és békesség ma sok helyen és országban: ellenség, kihágási objektum, állambűn. Düsseldorfban e sorok írása közben ért véget a nagy német békeper: a békeakarók, a jótakarók, az életvédők elítélésével (... „Miért, hogy a németeknek az élet csak alkalom a halál keresésére ?" ...) Hatan voltak a bűnösök és a hat közül kettő — Erwin Eckert és Johannes Oberhof — lelkipásztor, Krisztus igaz papja, akik — a német neofasizmus áldozataiként — a világ béketáborának egységében joggal és okkal vallhatják és valósíthatják, hitelesíthetik és hirdethetik az éjféli mise mai értelmét: a minden jóakaratú ember békeakaratát, békeszolidaritását, békeerejét — az atomhalál és az atomfasizmus ellen. Dobos László Zdenék Pluhár: Ha elhagysz Az Irodalmi Szemle 1958/1. évi számában ismertetést közöltünk Zdenék Pluhár cseh író Ha elhagysz című regényéről. A közelmúltban magyar fordításban is megjelent Pluhár regénye. Tekintettel a könyv értékeire és visszhangjára, szükségesnek tartjuk ismételten is foglalkozni vele. Haza és ember. Évszázadok visszatérő, időnként elgyengülő, majd felerősödő érzése a hazaszeretet, a hazába vágyódás. A középeurópai népek hányatott történelme egy merő, végeláthatatlan küzdelem a hazáért, a haza létéért, fennmaradásáért, a haza előrehaladásáért. Alig akad magyar költő, aki ne dalolt volna a hazáért, a hazáról. Népdalkincsünknek legszebb termékei énekelnek a haza szeretetéről. Réginek, elavultnak hitt és mégis új érzés a haza szeretete. Üjraszüli a kor, amely nyílt szintvallásra kényszeríti az embert. Hol van hazád, hová tartozol? Milyen táj nevelt? Hol van az otthonod? Milyen földbe eresztetted életed gyökerét? Zdenék Pluhár könyvének igazságát és lényegét Viktor Dyk cseh költő versének két sora foglalja össze: „Ha elhagysz, nem veszek el Ha elhagysz, elveszel.“ Ezrekre, milliókra rúg azok száma, akikhez a haza kegyetlen, akiket az ínség űzött idegenbe, hajszolt halálig tartó számkivetésbe. De vannak olyanok, akik hűtlenül elhagyják a szülőföldet, az otthont, a hazát. Zdenék Pluhár könyve a cseh emigráció regénye. Olyan emberekről szól, akik az 1948-as februári fordulat után szöknek, menekülnek, idegen földre emigrálnak. Van akit a vagyona elvesztése felett érzett bosszúvágy kényszerít menekülésre, van aki letűnt hatalmát várja vissza az emigrációtól, s vannak olyanok, akiket kalandvágy, ábrándok, hamis illúziók, pillanatnyi remény- vesztettség űz a határon túlra. Az emigráció a történelem perifériája, az emigráltak sorsa a parton elhaló piszkos hullámverés. Az emigráció a hosszú várakozás ideje. Ez a hosszú várakozás pedig lassan, de biztosan elsüllyeszti az embert, szertefoszlatja ábrándjait, elérhetetlen köddé halványítja illúzióit. Az emigráció embersorvasztó és illuzióromboló. Ennek az állapotnak a legtöbb esetben csak felső és alsó pontja van: az elindulás és a teljes emberi megsemmisülés. Mert az újrakezdésre, a felemelkedésre már csak nagyon kevesek képesek. Három cseh fiatal lépi át a határt. Václav, Honzík és Jarda. Václav a félbeszakadt orvostanhallgató, aki tanulmányait akarja folytatni, Honzík a kalandokra vágyó nyomdász, Jarda szerelő, akit az államosítás „munkás sorba taszított“ és elütött a meggazdagodást jelentő vállalkozástól. Már a határon túl így kezdődik az álom szövögetése: — Ti ugyan holtig sem jutnátok autóhoz. A vállalkozáshoz itt mindennek rendben kell lennie — bökött Jarda a homlokára, és
