Irodalmi Szemle, 1960
1960/3 - FIGYELŐ - Fábry Zoltán: Peter Karvaš Éjféli misé-je
1 tázia vak fanatizmust szabadít a világra. Itt a kizárólagosság és tekintetnélküliség önmagától adódik. És ez a náci provincializmus keltette életre és avatta szolgáló rokonává a világnak legtipikusabban provinciális katolicizmusát: a szlovákiai klerikaliz- must. Dominik Tatarka regényének címe, A plébános köztársasága, nem volt véletlen. A lényeget mondja: a vidékiesség helyzeti adottságát, a szükségből erényt erőszakoló provincializmust. A provincializmus — nyárspolgári sovinizmus — legnagyobb ellen-' sége: az univerzalizmus, - A fasizmus mu- szájviszolygása, gyűlölete a világkultúra, a humánum, a pacifizmus, a kereszténység, a demokrácia, a szocializmus és kommunizmus ellenében csak így érthető. A hatalmi korrekció itt az önbeképzelés kényszere. A fasizmus — minden mást kizárón — önmagát kényszeríti a világra. Ezért a háború. A fasizmus provincializmusa: a világháborúk muszájfelelőtlensége. A provincializmus: világellenesség, antiuniverzalizmus. A nácizmussal kollaboráló katolicizmusnak e viszonylatban még a katolicizmus lényegét — az univerzajiíást is meg kellett tagadnia. A katolikus provincializmus csak a i világkatoliciziftus elvetésével találkozhatott \ a német rasszizmussal. Tájainkon a fasizmus l és katolicizmus a provincializmusban ismer- 't&k egymásra. A bűntudat nélküli család A türelmetlen olvasó joggal kérdezheti: mikor kerül már sorra és szóba Karvaš drámája?! Mindvégig, mostanáig róla beszéltünk: témájáról, embert kiérlelő légköréről, a történelmi háttérről, a fasizmus speciális szlovákiai válfajáról, az éjféli mise hazugságot, álszenteskedést, bűnt leleplező vtvwrirehívásáról. Csak ez az előrehozott utalás, -sak ;z az «emlék^ő ^vázolás és emlékeztető kertit hozza ki a drámu történelmi mondanivalóját, jelentőségét, többiét: dokumentálható hitelét. Hogy ez mennyirt így van, mutatja a rádióváltozat egyik pesti kritikája, mely e dolgok összefüggése és e tények ismerete nélkül, kénytelen elejteni az apropót, és a történetet szokványosán felvázolni. így: „A németek még garázdálkodnak a Kubiš családi kisvárosában, ahol Brecker hadnagy a 14. megtorló különítmény parancsnoka az úr, de ott vannak már a hegyekben a szlovák és magyar partizánok. A történelem nagy pillanata a Kubiš- családot nem találja egységesnek, bűneikért Karvaš írói igazságszolgáltatása szerint veszik el büntetéseiket. Az ide-oda tekint get ő papa számítása nem sikerül, Martin fia (a dráma Mariánja), a Hlinka-párti körzetvezető, nem véd meg senkit a németektől... Gyurkó fia sem tehet odébb egy szalmaszálat sem a papa Htjából, mert a felszabadító csapatok megérkezése előtt hősi halált hal; sőt Angéla lányuk is erkölcsi halott lesz. A három gyermek édesanyja akaratlanul saját fiának árulója, s ha hozzávesz- szük, hogy a papának is ki kell vonulnia a jogtalanul birtokába vett zsidó üzletből, teljes a Kubiš-család tragédiája.“ (Rádió Üjság: Szűcs István.) Volóban ez történt: családi tragédia, jobban mondva: családi pech. Valóban ennyi történt, és mégis: valamivel több. Karvaš drámája pontosan az, amit Szűcs kritikája hiányol: „nemzeti méretű dráma“. Karvaš darabja: az éjféli mise univerzális jelentőségére — „békesség a földön a jóakaratú embereknek“ — és időpontjára koncentrált szlovák tetemrehívás. „Nemzeti méretű dráma“ - negatív előjellel. Természetszerűen és törvényesen, mert ez a dráma a nyárspolgári gerinctelenség önítélete. E réteg romlásában, rontásában végeredményben nemzeti méretű veszedelemmé fertőződhetett volna, ha nincs ellenpontja, ha nincs ellenmérge: a párt, az antifasizmus. Ez a réteg joggal és okkal tükrözheti a provinciális l'atolicizmus fasizáló szerepét és eredményét. Karvaš színműve ennek az emberrontó, em- beizüllesztő és emberirtó viszonylatnak a dokumentuma, amikor nem az író ítél és mond tanulságot, de - mint minden igaz drámában — maguk a szereplők ítélik el önmagukat, vvjusukat, osztályukat — feleb- bezhetetlenül. Az Éjféli mise\ tükrözés, vetület. A kisugárzást fogja fel, az eredendő bűnt, a központi vetületet. É3 ez az eredendő bűn nem más, mint a szlovákiai katolicizmus fasizmus igenlése, háborús abszolúciója. Ha a katolicizmus mint állampárt és állam- hatalom, kicsinyes provincializmusának pillanatérdekétől, szűklátókörűséijétől hajtva, le tud paktálni a fasizmussal, a totális háború gyilkos szellemével, antihumanizmu- sával, hatalmi erkölcstelenségével, akkcHT polgári, nyárspolgári hívői miért ne élveznék ki e bűnözés profán előnyeit?! A katolicizmus — és ez Szlovenszkón sokat jelentett! '■* példát mutatott. Mire? Megalkuvásra, kétszínűségre, felemásságra, kétkulacsosságra, álszenteskedésre, összeférhetetlenségre. A katolicizmus — nácizmussal való szövetségében — gátlásokat szabadított fel. Az arizátor itt minden lelkiismeretfurdalás nélkül hunyhatta le a szemét Auschwitz emberfaló tüze III.
