Irodalmi Szemle, 1960

1960/1 - Veres János: Vers

Vers E! Veres János

Sudárak a tamásfali lányok, szemükben nyári táj lobog, büszkék, mint a tipegő galambok, hajuk hulláma szív-horog.

Lábuk alatt csilingel a járda, amerre járnak, zene szól, táncos tüzek köréből szakadtak, szédít a csókjuk, mint a bor.

Varázsos a vályi bor hatalma, meséket lát, ki belenéz, szálló gyöngye égbe-vivő léggömb, áttetsző, mint a szőke méz.

Heine-versek dallamát idézi, mámora rózsás fény-verem, sima, mint a holdsugár küllője, jóízű, mint a szerelem.

V ég-tudatunk szigorú parancsnok, útra-készülni noszogat;

— leírom hát előre-kigondolt utolsó kívánságomat:

mielőtt a halál fehér karja egy vén csillagra felsodor, búcsúztasson utolsó estémen tamás fali lány s vályi bor.

Bácskái Béla metszete