Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - B. Dávid Teréz: Fekete bárány (Dráma 10 képben)
BOKSAY: Miért Mit csináltál? BORISKA: Berúgtam ... BOKSAY: Fúj! Minek csinálsz ilyent! Nem illik az egyéniségedhez. A te egyéniségedhez a szerelem illik ... BORISKA: Béla is azt mondja, mégis mindig léitat. BOKSAY: Hány éves a Béla? BORISKA: Húsz. BOKSAY: Taknyos! (Közben átölelte a lány vállát, ekkor simogatásával a lány melléhez ér, idéz.) ......bohó szívem szebbet nem álmodott soha, soha mint a csodás valóság ...“ BORISKA: Na, hagyjon! (Kiszabadítja magát.) BOKSAY: Buta teremtés! A színpadi költészet legszebb soraival szorítottalak magamhoz. (A telefonba, más hangon.) Hogyan? Nincs ott Hrúz Margit? Köszönöm. (Leteszi a kagylót.) Nincsen a ruhatárban sem a mama. Nem tudsz egy harmadik címet, ahol felhívhatnánk anyukádat? BORISKA: Tudok, de ott nincs telefon. (Kuncog.) S ott nem is illik őt keresni... BOKSAY: Ügy? BORISKA: De azért nem szabad rosszat gondolni róla. Az én anyukám egész életében értem hoz áldozatot. BOKSAY: Mint például most is, mi? BORISKA: Ez nem áldozat, ez szerelem. Igazi szerelem. Nem olyan, mint amilyen az enyém szokott lenni. Az öregek nagyon tudnak szeretni. Irigylem őket. BOKSAY: Jó kislány vagy te, Boriska. BORISKA: Igen, én is tudom, hogy jó vagyok, csak az a baj, hogy nem tudom kimutatni. Én például nem tudok áldozatot hozni, mint ő értem. Apám is mondta a balhé után ... hja, maga nem tud semmit. Adjon nékem még egy pohárkával, hát elmondom. (Megtörténik, isznak.) Béla nyert sztasz- kán nyolcszáz koronát. Azt mondta, ezt elmulatjuk. Összeverődött a társaság és elmentünk a Rózsába. Béla rendelt, mint egy őrült. Mikor láttam, hogy nem lehet jó vége, azt mondtam, menjünk már haza. Béla bosszúból rendelt még egy üveg rumot és azt mondta, ha azt kiittuk, hát megyünk. Becsületszavát is adta. Én féltem, hogy kikapok.. . hogy anyám közben hazamegy a szolgálatból, akkor igazán szolgálatban volt, nem mint most... A számhoz emeltem a rumos üveget és ittam!... Azután bevittek a mentők. Azért mondta apám, hogy szégyent hozok a fejére ... És azt is mondta, hogy miattam nincs az anyám élete „rendben“ ... ! Azt is mondta, ha van bennem egy kis igaz szeretet az anyám iránt, hát önszántamból félreállok boldogságának az útjából és elmegyek hozzájuk lakni. Apámékhoz. Félreálltam. De Anna néni boszorkány... és én nem vagyok elég türelmes, én nem tudok kínlódni. BOKSAY: Hálátlan vagy. A szüleid jók hozzád .. . BORISKA: Jóság az, hogy folyton boldogítanak az áldozatukkal? Kérem én ezt tőlük? És kértem én az egész életet? Kértem én? BOKSAY: No, nem könnyű neked sem ... látom ... BORISKA: Nagymama meg folyton azt hajtogatja: milyen romlott ez a mai ifjúság? ... Igaz ez? Maguk mások voltak? BOKSAY: Ügy veszem észre, te nem nagyon szereted a felnőtteket... BORISKA: Ők se szeretnek engem. Szüleimnek minden oktalanságom csak újabb
