Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - B. Dávid Teréz: Fekete bárány (Dráma 10 képben)
HRÜZ. Az én Annám okos asszony... és jó is. ÖREG HRÜZ (köhint). HRÜZ: A szája ugyan kicsit nagy, nem mondom ... de az nem árt. Kezébe veszi a Boris nevelését és egy-kettőre helyrehozza, amit ti ketten elrontottatok. MARGIT: Persze, pofonokkal. HRÜZ: A saját lányát is megüti, ha muszáj. Másképp nem megy. MARGIT: De akkor a tenyerébe a szívét is beleteszi. Az én Boriskám számára csak a mérgéből jutna. HRÜZ: Érzed, hogy igazam van. A keserűség beszél belőled. De ezen nem is csodálkozom. MARGIT: Nem érzek semmit. S Boriskát nem adom. SZEGEDINÉ (rémülten, mert a vitából nem ért egy szót sem): Lányom ... Mar- gitkám ...! MARGIT: Hallgasson, anyám! HRÜZ: Margit, ne kényszeríts arra, hogy goromba eszközökhöz nyúljak! MARGIT: Már fenyegetsz is? ÖREG HRÜZ: Nézd lányom ... MARGIT: Maga is hallgasson! Mivel sem különb a fiánál? Sietett neki örömöt szerezni. Szaladt rögtön az újsággal. ÖREG HRÜZ: Jobb lett volna, ha idegenektől tudja meg? Ha az üzemben is híre megy? Az én fiam nem akárki, az ő szénája legyen rendben. MARGIT: Az a baj, hogy maguk a boglyát csak akkor veszik észre, amikor már a vihar szétdúlta, amikor már belécsapott a villám. ÖREG HRÜZ: No igaz! És hörcsögökkel, patkányokkal sem számolunk. HRÜZ: Hallgasson, apám! Nincs sok értelme az ilyen beszédnek. Én sem vagyok ártatlanabb ebben a dologban, mint Margit. Csakhogy én levonom a konzekvenciákat. MARGIT: Fütyülök a konzekvenciádra! Nekem ne gyakorolj itt önkritikát. Most nem állsz az üzemi tanács előtt. Most előttem állsz, akinek tönkre tetted az életét... Üres szavakkal akarsz kifizetni, amikor megrabolsz egyetlen vigaszomtól ? ÖREG HRÜZ: No, ahogy én látom a dolgot, Boriskától nem sok vigaszt várhatsz, lányom. MARGIT: Ha legalább egyszer hivatkozna a szeretetére. De mindig csak a becsületét hangoztatja. HRÜZ: Eh! Kár veled a szó! Borist pedig viszem. A saját érdekében. És ehhez a törvény is hozzásegít. MARGIT: A törvény? HRÜZ: Erkölcstelen életet élsz. A lány nevelését rádbízni nem lehet. MARGIT: Nem lehet rám bízni? Reám? Aki feláldoztam érte egész életemet? HRÜZ: Felmentelek a további áldozatok alól. MARGIT: Most? Amikor nemsokára magam is támogatásra szorulok? ÖREG HRÜZ: No, a lányodtól aligha kapod. MARGIT: Mindegy. Amilyen, olyan! Az enyém! Én szültem, én kínlódtam vele. Mostam, vasaltam rá. A szégyenében is osztozom, ha kell. HRÜZ: Nono, nem egészen úgy van. A gyermeknevelés manapság közügy. SZEGEDINÉ: Ne sírjál, lánykám. Férjhez mégy Kerekeshez és minden rendbe jön.
