Irodalmi Szemle, 1960
1960/2 - František Hrubín: Két vers (Tóth Tibor fordítása)
7 František Hrubín két verse A szegény hazája Kazlamból már az esti csillag mint fürge méh az égre villant, kaptárból szökve minién társa a Százává fölött rajzik fent, s velük a zsilip kiabálva, a fű közé harmatot cseppent. Mielőtt ébrednek a rosszak, még kérlek, isten, áldd meg ágyam, hagytad, hogy tettbe érjen vágyam, s szellős házamba asszonyt hozzak, a földre simul kettőnk teste, szívünk nem a.dós senkinek se. Én ezt a földet el nem hagyom. Lábam sehol meg nem vetem, oly keményen, mint e talajon. Ha szétnézek a földeken, bogáncsot arat a szemem, hisz nékem itt más nem terem. Orrom a szélben szimatol, nyíló virág, madarak piszka, vagy hulla rothad valahol? Fülem pacsirta dalát issza, rögök robaját a koporsón. Földről az égre zubog forrón a vér, a vérem — s visszahull, fátyol borul a zöld erdőre. A csillag mind a sárba fúl, s nekem mintha sarkantyúm nőne bocskoromon — e föld lovagja, mely minden szennyét nekem adja.
