Irodalmi Szemle, 1960
1960/2 - Győry Dezső: Négy vers
Találkoztam a náci haddal A PRÁGAI VENCEL TÉREN Európa belereszket, ' és hányja a keresztet: meglódult az új tatárjárás gépnyíllal s benzinabrakon. A márciusi hóviharnak rohamai rablót takarnak: a Vencel téren karóráját már motoros őr kémleli. Míg megtörli szemüvegét, leköpik gumiköpenyét, s körülállja az utca népe, nem néz, nem hall, ő — gépezet. Civilben mérnök. Most kerék, német géprész, precíz, derék. Nem bánja, holnap merre hajtják, csak én félek, hogy Pest felé. S a póráz, mit Prágára vetnek, kötele lesz tán nemzetemnek s az emberiességnek is. S míg földrészünk sunyit, lapít: a hüdött béke kórágyánál örök éhséggel, mint a bálvány, áll, áll, szótlan, motorlovával a barna Dzsingisz-khán fia. 1939. III. Férfiének Európa romjain A Nap főikéi, a Nap lenyugszik, az ember folyvást szül, s temet, a bűn zordon törvényeket gyárt, s a törvény büntetéseket. Az élet szül, temet, rohan ... s úgy dalol mindezek fölött, mint réz-antenna a viharban, mint költő vert csaták mögött, mint özvegy boldog-szótlanul második násza fekhelyén, mint friss motor, ha jól begyül, mint én egy új kor reggelén. Nem gyászra hív a sors: dologra. Csak újabb sorsintés a gyász. A világ: élő könyvek-könyve és lelketrázón magyaráz: Az élet szül, temet, dalol... s úgy nő ki újult fokokon, mint korhadt fán a gomba húsa, mint zöld fű kormos romokon, mint tört tojáshéjból csibék a táncos napfény dallamán, mint ércből vas, ha jól kiég, mint én most új kor hajnalán, 1945 tavaszán,
